Ünnepnapok, munkaszüneti napok

Ukrajnában szeretik az ünnepeket. A hosszú és még hosszabb hétvégéket. A szovjet rendszerből öröklött módszer: ha valamely államünnep és a szabad hétvége közé galád módon beékelődik egy-két munkanap, akkor elkezdődik a variálgatás. Különösen akkor, ha az állami ünnep több napos: akkor szinte kötelező valahogy egybehozni a hétvégével. A közbeeső munkanapo(ka)t ilyenkor szintén munkaszüneti nappá nyilvánítják, azzal, hogy majd egy szabad szombaton le kell dolgozni. A szombati ledolgozások hatásfokáról itt ne essék szó, és talán arról sem, hogy a 4-5-6 napos egybe-ünnepek milyen kiesést jelentenek a termelésben. Viszont a vodka, bor, sör ilyenkor megugró fogyasztása némileg pótolja az államkassza bevételét.

A fent leírt jelenségre jó példa a 2013-as év májusa: a hónap első 12 napjából mindössze kettő munkanap. Május 1 ugyebár a munkásosztály hagyományos ünnepe, a Szovjetunióban az uralkodó osztály ezt hagyományosan két napon át ülte meg, és a prázdnyikot Ukrajna a maga két munkaszüneti napjával megörökölte. Harmadikán dolgozni kellene, de 4-5 szombat vasárnap, ráadásul még az ortodox Húsvét is ekkorra esik - a harmadika már nehogy elrontsa az egybefüggést. De persze 6-a, mint Húsvét hétfője, ugyancsak munkaszüneti nap. A vallás egyébként még keddet is ünnepnek tartja, így vélhetőleg a hat napos munkaszünet után kedden a serénykedéstől kevés szekérrúd fog eltörni az ukrán munkahelyeken. Na, nyolcadikán aztán akár lehetne is dolgozni keményen, de ilyenkor már mindenki május 9-ére készül: ugyancsak öröklött ünnep, a német fasizmus feletti Győzelem Napja. 10-e viszont újra egy beékelődő péntek, kár lenne megszakítani a szabadnapok sorát, majd június első hetének a szombatján ledolgozzuk, de 9-10-11-12 hadd legyen újra egy hosszú, négy napos hétvége. Így aztán igazából a májusi munkakezdés 13-ára esik... És ennek a hétnek a szombatján (18) már le is kell dolgozni a kiesés egy napját. Addig is: jó mulatást!

(A kép kattintásra nagyobb)