Ukrajna és az EU-s társulás

Ukrajna jóváhagyta az uniós társulási megállapodás tervezetét

A 2013. szeptember 18-án jóváhagyott dokumentum alapján az egyezség célja, hogy egyre jelentősebbé váljon a felek közti gazdasági és kereskedelmi kapcsolat, így Ukrajna fokozatosan integrálódna az EU belső piacába. A mostani megállapodás azonban nem jelenti azt, hogy Ukrajna azonnali uniós tagállammá válna. Kijev az egyezség szerint vállalja, hogy az uniós normáknak megfelelő jogszabályokat alkalmaz majd, az Európai Unió szerint Ukrajnának van még feladata.

- Az igazságszolgáltatás reformjára van szükség, különösen az ügyészi hivatalt érintő változtatásokat tartom fontosnak. Az a kérdés, hogy a választási rendszert hogy lehet igazságosabbá tenni, és elérni, hogy ne legyenek csalások a voksolásokon, de foglalkozni kell Julia Timosenko ügyével is – mondta Jan Tombinski, az EU-delegáció vezetője (aki az EU ukrajnai képviseletének a vezetője).

Mikola Azarov ukrán miniszterelnök sorsdöntőnek nevezte a dokumentum jóváhagyását. Az EU-s társulási szerződést a november végi vilniusi EU-csúcson írhatják alá.

- A társulási megállapodás szövegének 90%-a az unió és Ukrajna közti kereskedelmi kapcsolatokról szól. Az ukránok azonban többet várnak ettől, egyebek mellett vízummentességet, csökkenő korrupciót, jogállamiságot és demokráciát – foglalta össze Maria Korenyuk, az Euronews tudósítója.

Kijev a mostani – uniós szabadkereskedelmet is lehetővé tevő – döntéstől függetlenül a jövőben szeretne együttműködni az orosz-fehérorosz-kazah vámunió tagjaival is, de a szervezetbe nem lépne be. Oroszország ugyanakkor kereskedelmi korlátozások bevezetését szorgalmazza, ha Ukrajna valóban aláírja az uniós megállapodást.

Ukrajna EU-esélyei - válaszút előtt

Az Európai Unió ukrajnai képviseletének a vezetője, Jan Tadeusz Tombiński az úgy véli, hogy Ukrajnának választania kell: vagy a fejlődést és demokráciát választja (egyben a nyugati orientációt), vagy az önkényuralmat (a keleti despotizmust) - és ezzel a pusztulást. Véleménye szerint az EU lehetőséget nyújt Ukrajnának a helyes út választására és a fejlődésre. Ugyanakkor az mindenki számára világos, hogy a demokrácia nehezen exportálható árucikk, nem lehet Európában tele rakni vele egy vonatszerelvényt, aztán a kijevi pályaudvaron lerakodni.

„Ukrajna jelenleg útkereszteződés előtt áll. Az első út magában foglalja egy olyan nyitottabb, az alapvető emberi jogokon és jogállamiságon alapuló társadalom kialakítását, amely az európai demokrácia, a jólét és piacgazdaság virtuális terébe szervesen beépül. A második út egy autokrata rendszer, mely gazdasági stagnálást és politikai instabilitást okozna” – fejtette ki a lengyel Tombinski.

A nagykövet szerint az EU-val való társulási egyezmény kétségtelenül hozzájárul Ukrajna fejlődéséhez. Elmondása szerint ez nem csupán az Ukrajna és az EU közötti gazdasági, kereskedelmi, beruházási kapcsolatokat erősítené, hanem Ukrajna egész gazdaságát is.

Tombinski hozzátette, hogy senki sem veszi el Ukrajnától a választási lehetőséget, a nyugat legalábbis inkább felkínálni igyekszik. „Ukrajna európai irányba is veheti a direktívát, de akár az Európa és Oroszország közötti ütközési zónában is maradhat” – jegyezte meg a nagykövet.

Mindezt annak ismeretében kell értékelnünk, hogy Dmitrij Medvegyev orosz államfő a napokban kijelentette, a Vámunió zárva lesz Ukrajna számára, amennyiben Ukrajna az Európai Unióval való társulási egyezményt aláírja (ezzel Oroszország érdekeit sértve). Ukrajna tehát valóban válaszút előtt áll, s döntenie kell, november 28-án aláíják-e Vilniusban az EU-val a társulási egyezményt.

Oroszország elveszti Ujrajnát?

Korábbi bejegyzésünk azzal foglalkozott, hogy Oroszország mivel zarolhatja Ukrajnát, az alábbi írás ezzel szemben azt taglalja, hogy ezek a zsarolások eredménytelenek és Oroszország véglegesen elveszítheti ukrajnai befolyását.

Koszty Bondarenko, az Ukrán politikai intézet igazgatója szerint Moszkva Kijevvel szembeni erőpolitikája, zsarolásai, fenyegetései, melynek célja Ukrajna belekényszerítése a Vámunióba, teljesen kontraproduktív, és végső soron ahhoz vezethet, hogy Oroszország elveszíti Ukrajna fölötti minden befolyását.

2013 augusztusában újabb kereskedelmi háború alakult ki Oroszország és Ukrajna között, de már a megelőző években sem volt konfliktusmentes a két ország gazdasági kapcsolata.

Időről időre sajtháború, gáz- és gázvezetékháború árnyékolja be az orosz-ukrán viszonyt. Mindez azonban nem változtatott a lényegen: Oroszország továbbra is Ukrajna első számú kereskedelmi partnere maradt, Oroszország számára pedig a 45 milliós Ukrajna a harmadik helyet foglalta el a parnerországok sorában.
Ukrajna azonban vonakodik belépni a belorusz-orosz-kazah Vámunióba, ami immár politikai színezetet adott a konfliktusnak. Kijev sajátos státuszt akar a Vámunióban, miközben továbbra sem adta fel az európai integráció gondolatát - ez utóbbi viszont elfogadhatatlan Moszkva számára.

A két ország politikai vezetőinek találkozóin szembetűnő feszültség észlelhető. Oroszország mondvacsinált okokkal betiltotta az ukrán Roshen édesipari cég áruinak importját. Az orosz vámosok elkezdték feltűnően szigorúan vizsgálni az Ukrajnából érkező árukat. Orosz vezetők kijelentették, hogy amennyiben Ukrajna aláírja az európai társulási megállapodást, akkor arra számíthat, az áruival szembeni szigorú ellenőrzés fokozódni fog, miközben az ukrajnai árukkal szemben szigorúbb követelményrendszert állapítottak meg, mint az európai termékeknél.

Az ukrán és orosz vezetők konzultációja után Oroszország enyhítette az ellenőrzés szigorát, az orosz intézkedés tehát egyfajta erődemonstráció volt.

Ukrajna tehát nem sok jóra számíthat, ha november 29-én a Keleti Partnerség vilniusi csúcstalálkozóján aláírja az európai társulási megállapodást. Eközben Kijev számára az európai társulás nem jelent semmilyen gazdasági előnyt, sőt.

De nem nyer Oroszország sem a büntető politikával. Oroszország abban a helyzetben van, hogy komoly gazdasági csapást tud mérni Ukrajnára. Azonban egy ilyen bosszúszankciók a véghezvitele szükségszerűen ahhoz fog vezetni, hogy Oroszország mindörökre elveszíti Ukrajnát. Ahogy elvesztette a Baltikumot is.