Hidegen fújnak a keleti szelek Ukrajnában

Korán tört ránk ez a novemberi hideg. Korán tör Ukrajnára egy várhatóan szigorú politikai évad. Két évtizede voltaképp alig ízlelhettünk bele a szabadságba és demokráciába, előbbit a gazdasági zuhanás, utóbbit a társadalmi káosz tette ellentmondásossá és nehezen érzékelhetővé. Aztán mintha az ezredfordulót követően kezdett volna kialakulni valamiféle normálisabb élet: a politikai viszonyok ugyan továbbra is teljesen szétziláltak maradtak, egyáltalán nem hozott megváltást a narancsos forradalom, egymást érték a hatalmi válságok - de mintha a felfelé szépen szépen ívelő gazdaság ezt felülírta volna: a sok évtizedes szűkölködést árubőség váltotta fel és a megélhetési lehetőségek is szaporodni látszottak. Már-már úgy festett, mégis lesz valami ebből a független lábán alig álló Ukrajnából. Aztán a 2008-as gazdasági válság megmutatta: lehet, hogymégsem. A gazdaság alázuhant, a politikai-közigazgatási káosz viszont maradt. A társadalmi anómia elmélyülni látszott.

A 2012-es választások utáni perspektívák még nem látszanak eléggé élesen. A fő kérdés alighanem az, hogy egy megerősödő államhatalom esetében melyik folyamat zajlik gyorsabban: a káosz felszámolása vagy a diktatúra kiépülése.

Két írást ajánlok olvasóink figyelmébe:

Ukrajna - Klicsko ígéri, hogy nem lesz "bunyó" a parlamentben

 MTI, 2012. nov. 1.

 

A profi ökölvívóból lett politikus, Vitalij Klicsko ígéri, hogy igyekszik elkerülni a verekedéseket az új ukrán parlamentben, és az általa vezetett UDAR (Ütés) párt frakciójának tagjai fegyelmezetten végzik majd munkájukat a törvényhozásban.

 "Szeretném, ha a verhovna rada (parlament) független hatalmi intézmény lenne, hogy ott az ország érdekében szükséges törvények szülessenek, és hogy a fejlődésről szóló viták színhelye legyen. Igyekszünk megelőzni a verekedéseket, inkább más módszerekkel fogunk érvényesülni" - jelentette ki a pártelnök a Szegodnya című ukrán lapnak adott interjújában, amelyet az újság csütörtökön tett közzé honlapján.

 Arra a kérdésre, hogy mit tesz, ha frakciójából képviselőtársai esetleg átülnek a Régiók Pártjához, leszögezte: minden képviselőjelöltjük esküt tett, hogy nem hagyja el az UDAR frakcióját, hű marad a párt elveihez, és végrehajtja a párt programját. "Biztos vagyok abban, hogy megtartják nyilvánosan tett ígéretüket" - tette hozzá.

Eközben a listára leadott szavazatok 99,5 százalékának összesítése után első helyen a Régiók Pártja áll 30 százalékkal, mögötte a Julija Timosenko volt kormányfőt támogató Egyesült Ellenzék 25,5 százalékkal. Az UDAR csaknem 14 százalékot szerezve került a harmadik helyre. Negyedik a Kommunista Párt 13,2 százalékkal, ötödik pedig a nacionalista Szvoboda (Szabadság) párt 10,4 százalékkal.

Az egyéni jelöltekre leadott szavazatok feldolgozottsága is meghaladja a 99 százalékot, ám néhány körzetben még nem fejeződött be az összeszámlálás. A leggyengébben Cserkaszi megye egyik választási kerületében állnak, ahol még a szavazatok felét sem számolták össze. A központi választási bizottság számítógépes adatai szerint nincs meg a 100 százalékos feldolgozottság Vinnyica, Kijev, Lviv, Herszon, Hmelnyickij megyékben, illetve a fővárosban sem.

A 450 fős parlamentbe a képviselők fele pártlistákról, a másik fele a 225 egyéni választókörzetből kerül be.

Ukrajna: keleti szél?

Új Szó, 2012. nov. 1.

Nyugatról nézve kevés jó hírt hoztak az ukrajnai parlamenti választások. A (még nem hivatalos) nyertes ismét az oroszbarát elnök, Viktor Janukovics nevéhez fűződő Régiók Pártja.

A választások lebonyolítását a nemzetközi megfigyelők élesen kritizálták, elsősorban a kampány egyenlőtlensége és az enyhén szólva is zavaros pártfinanszírozás miatt, arról nem is beszélve, hogy az ellenzék vezérének számító Julija Timosenko már hónapok óta börtönben van. Az EBESZ megfigyelői a fentiek miatt a demokratizálódás folyamatának megfordulására figyelmeztetnek. Ezek alapján úgy tűnik, hogy legalábbis a közeljövőben leszűkül a tér mindennemű közeledésre Európa irányába, és sokkal inkább az orosz vonal erősödhet meg keleti szomszédunknál.

Janukovics 2010 óta az ország elnöke, de korábban is döntő szerepe volt a politikai életben. Donyecki kormányzóként, majd miniszterelnökként a rossz emlékű Leonid Kucsma elnök köreihez tartozott, és 2004-ben csak azért nem sikerült átülnie az elnöki székbe, mert a Narancsos Forradalom során az utcára özönlő tüntetők a láthatóan elcsalt választás második körének megismétlésére kényszerítették a nomenklatúrát. A hatalomra kerülő Juscsenkó elnök azonban képtelen volt megragadni a történelmi lehetőséget, a korrupciós ügyeket és politikai bizonytalanságot kihasználva Janukovics 2010-ben egy szoros választáson – épp Timosenkót legyőzve – immár legitim módon válhatott az ország elnökévé. Az azóta eltelt időszak azt mutatja, hogy Janukovics tanult a rezsim 2004-es „hibájából”: Timosenkó bebörtönzése, a kampány aszimmetriája és a szavazatszámlálás körüli balhé mind arra utal, hogy az elnök nem formál igényt demokratikus választás megnyerésére, inkább az ország putyinizálása felé halad.

Juscsenkó politikai örökségét azonban nem csupán Janukovics visszatérése jelenti, hanem a nacionalista Szabadság Párt térnyerése is. Ukrajna kulturálisan megosztott ország: a keleti régiók – mint a Janukovics hátországát jelentő Donyeck – jelentős orosz kisebbséggel rendelkeznek, és kulturálisan is inkább Moszkva felé húznak, míg a nyugati országrész lakossága inkább az oroszoktól való eltávolodásra és az ukrán nacionalizmusra vevő. Ezt a tendenciát a választási eredmények is mutatják: a demokratikus választásokon Nyugat-Ukrajnákan mindig Juscsenkó és Timosenkó volt a befutó, keleten pedig Janukovics. Az ország közepén, Kijevtől keletre élesen elválik egymástól a két régió.

Juscsenkó a fent említett nyugat-ukrajnai nacionalista tendenciákat politikai nyereség reményében beemelte a fősodorba, és – a kommunista időkkel éles ellentétben – legitimmé tette azokat. Ennek a folyamatnak egyenes következménye az orosz- és zsidóellenes Szabadság Párt parlamentbe kerülése – most először. Rajtuk és Timosenkó pártján kívül a Juscsenkóval szövetséges kommunisták, valamint a bokszvilágbajnok Vitalij Klicskó újonnan alakult ellenzéki szövetsége, az UDAR („Ütés”) került még a parlamentbe.

Az eredmények arra utalnak, hogy Ukrajna a 2000-es évek elejének reményteljes időszaka után ismét távolodik Európától – nem feltétlenül a többség akaratának megfelelően. Cinikusan azt mondhatnám, hogy egyetlen európai tendencia valósult meg maradéktalanul – ez pedig a szélsőjobb parlamenti térnyerése. Enélkül viszont azt hiszem, sokan meglettünk volna.