Nincs fellebezés Timosenko-ügyben

Mint köztudott, Timosenkót 2011 őszén ítélték hét év börtönbüntetésre hivatali visszaélés vádjával azért, mert a hatóságok úgy ítélték meg, Ukrajna számára előnytelen orosz-ukrán gázmegállapodást kötött Moszkvával

Az Interfax-Ukrajina hírügynökségnek adott nyilatkozatában Olekszandr Lavrinovics igazságügy-miniszter kijelentette, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) kedden hozott ítéletében nem Timosenko letartóztatásának ténye, hanem pusztán annak indoka ellen emelt kifogást. A politikust ugyanis 2011. augusztus 5-én a bírósággal szembeni tiszteletlenség címén tartóztatták le.

Lavrinovics kijelentette, hogy a Timosenko letartóztatatása óta már megváltoztatott, új ukrán Btk. alapján a hasonló ügyekben már enyhébb döntések születnek Ukrajnában, azaz a legritkább esetben kerül sor ilyen alapon a vádlott bebörtönzésére, tehát Kijev már "kijavította" jogrendszerében azt, amit az emberi jogi bíróság kifogásolt.

Emiatt a miniszter jelezte: nem látja értelmét a fellebbezésnek. Lavrinovics felhívta a figyelmet: a strasbourgi ítélet nem mondja ki, hogy politikailag motivált lett volna az ellenzéki politikai vezető bebörtönzése. Rámutatott: a strasbourgi bíróság ítéletében elutasította azt a panaszt, amely szerint embertelenül bántak volna Timosenkóval.

Szavai szerint ez arról tanúskodik, hogy az ellenzéki politikus ellen a 2009-ben aláírt orosz-ukrán gázmegállapodás miatt indított jogi eljárás "tudatosan átpolitizált" üggyé vált az ellenzék által. Julija Timosenkót 2011 őszén ítélték hét év börtönbüntetésre hivatali visszaélés vádjával a Kijev szerint Ukrajna számára előnytelen orosz-ukrán gázmegállapodás miatt, amelynek módosítását a jelenlegi vezetésnek sem sikerült mostanáig Moszkvánál elérnie.

Az ellenzéki politikust jelenleg rabként kezelik a harkivi vasutas kórházban gerincpanaszai miatt. Időközben két újabb eljárást indítottak ellene. Az egyikben azzal vádolják, hogy a kilencvenes évek második felében az Ukrán Egyesített Energiarendszerek nevű vállalat vezetőjeként adócsalást és sikkasztást követett el. Az év elején pedig még egy eljárás indult ellene azzal a váddal, hogy ő volt

az egyik megrendelője Jevheny Scserbany donyecki üzletember és parlamenti képviselő 1996-ban történt megölésének. Az ukrán ellenzék, valamint vezető európai politikusok és szervezetek azonban politikai indíttatásúnak minősítik a Timosenko elleni eljárásokat, ezért szabadon bocsátását követelik. A strasbourgi bíróság döntése után e követelések még erőteljesebbekké váltak.

Szerzői jogok Ukrajnában

Ukrajnában sérülnek a legnagyobb mértékben a szerzői jogok, derült ki egy jelentésből, amelyben az Egyesült Államok hatóságai - talán nem véletlenül - Ukrajnát nevezték meg olyan országként, amely a legrosszabb teljesítményt nyújtja a szellemi tulajdonjogok védelme területén.

Az USA kereskedelmi képviselőjének jelentése szerint Kijev eddig elmulasztott fellépni az internetes kalózkodással és az illegális szoftver-használattal szemben. Illegális, vagyis jogtalanul használt (letöltött, feltört, megbuherált) szoftvereket még a kormányhoz tartozó ügynökségek is használnak - mutat rá az amerikai jelentés. 

Ukrajnát figyelmeztették, megvonhatják tőle a kereskedelmi előnyöket, ha nem hajlandó cselekedni. A jelentés súlyos aggodalmának ad kifejezést amiatt is, hogy állítólag jogellenesen használnak fel kereskedelmi titkokat Kínában. Ez pedig mind az amerikai vállalatokra, mind a nemzetbiztonságra nézve fenyegetést jelent - mutat rá a jelentés.

Ünnepnapok, munkaszüneti napok

Ukrajnában szeretik az ünnepeket. A hosszú és még hosszabb hétvégéket. A szovjet rendszerből öröklött módszer: ha valamely államünnep és a szabad hétvége közé galád módon beékelődik egy-két munkanap, akkor elkezdődik a variálgatás. Különösen akkor, ha az állami ünnep több napos: akkor szinte kötelező valahogy egybehozni a hétvégével. A közbeeső munkanapo(ka)t ilyenkor szintén munkaszüneti nappá nyilvánítják, azzal, hogy majd egy szabad szombaton le kell dolgozni. A szombati ledolgozások hatásfokáról itt ne essék szó, és talán arról sem, hogy a 4-5-6 napos egybe-ünnepek milyen kiesést jelentenek a termelésben. Viszont a vodka, bor, sör ilyenkor megugró fogyasztása némileg pótolja az államkassza bevételét.

A fent leírt jelenségre jó példa a 2013-as év májusa: a hónap első 12 napjából mindössze kettő munkanap. Május 1 ugyebár a munkásosztály hagyományos ünnepe, a Szovjetunióban az uralkodó osztály ezt hagyományosan két napon át ülte meg, és a prázdnyikot Ukrajna a maga két munkaszüneti napjával megörökölte. Harmadikán dolgozni kellene, de 4-5 szombat vasárnap, ráadásul még az ortodox Húsvét is ekkorra esik - a harmadika már nehogy elrontsa az egybefüggést. De persze 6-a, mint Húsvét hétfője, ugyancsak munkaszüneti nap. A vallás egyébként még keddet is ünnepnek tartja, így vélhetőleg a hat napos munkaszünet után kedden a serénykedéstől kevés szekérrúd fog eltörni az ukrán munkahelyeken. Na, nyolcadikán aztán akár lehetne is dolgozni keményen, de ilyenkor már mindenki május 9-ére készül: ugyancsak öröklött ünnep, a német fasizmus feletti Győzelem Napja. 10-e viszont újra egy beékelődő péntek, kár lenne megszakítani a szabadnapok sorát, majd június első hetének a szombatján ledolgozzuk, de 9-10-11-12 hadd legyen újra egy hosszú, négy napos hétvége. Így aztán igazából a májusi munkakezdés 13-ára esik... És ennek a hétnek a szombatján (18) már le is kell dolgozni a kiesés egy napját. Addig is: jó mulatást!

(A kép kattintásra nagyobb)

Ukrajna elnöke kíván lenni Timosenko

Julija Timosenko, Ukrajna volt miniszterelnöke, akit 7 év börtönbüntetésre ítéltek hatalommal való visszaélésért, egy interjúban bejelentette, hogy a következő, 2015-ös elnökválasztásokon részt szeretne venni.

„2012. december 7-én az egyesült ellenzék bejelentette, hogy támogatni fognak a következő elnökválasztásokon. Természetesen komoly akadályai vannak ennek. Én azonban mindig ellenálltam azoknak, akik megpróbáltak engem eltéríteni céljaimtól és Ukrajna jövőjéről alkotott álmaimtól” – mondta a volt miniszterelnök a Le Temps-nek adott interjúban.

Timosenko szerint a jelenlegi ukrán kormány „kannibáltörvényekre” alapozza tevékenységét.

Ukrajna lakossága csökken. Demográfiai adatok

Korábbi írásunkban már foglalkoztunk a témával - Csökken Ukrajna lakossága - most a Kárpátinfo c. lapban megjelent cikkből részletesabb adatokat is megtudhatunk. Mint ismeretes, Ukrajna lakossága az 1991-es függetlennné válást és rendszerváltást követően 52 millióról 2002-re 48 millióra, 2008-ra pedig 46 millióra csökkent. A tendencia, úgy fest, folytatódik. Tekintve az országban uralkodó viszonyokat, ezen különösebben nem is csodálkozhatunk.

Ukrajnában csökken, Kárpátalján nő a lakosság száma

Megdöbbentő adatokat tett közzé a múlt héten a Központi Statisztikai Hivatal. Kiderült, hogy Ukrajnában rohamosan csökken a lakosság száma. 2012 végén Ukrajnának 45 millió 553 ezer lakosa volt, 80,6 ezerrel kevesebb, mint egy évvel korábban. Országunkban tavaly 520 700 gyerek született, ugyanakkor 663 100 ember halt meg. A lakosság természetes fogyása tehát 142 400 főt tett ki. De figyelembe kell venni azt is, hogy a múlt évben 74 400 fő költözött Ukrajnába és csak 14 500 fő hagyta el az országot. E számadatok tükrében a lakosság számának csökkenése aggasztóan nagy mértékű. Örvendetes viszont, hogy ugyanakkor 3,3 százalékkal gyarapodott Kárpátalja lakossága.

2012-ben Ukrajna 27 megyéje közül csak 11-ben növekedett a lakosság száma, de ez elsősorban az egyre nagyobb mértéket öltő migrációs folyamatoknak köszönhető. Tavaly ugyanis csak hat régióban nőtt a lakosság száma, mégpedig a Volinyi, Rovnói, Kárpátaljai, Ivano-Frankovszki, Csernyiveci megyékben és a fővárosban. A legnagyobb mértékben Csernyigov-megyében csökkent a lakosság száma, mégpedig 10,7 ezer fővel. 6-7 százalékkal kevesebb ember él a Szumi, Poltavai, Cserkaszi, Donyecki és Lugánszki megyékben, mint egy évvel ezelőtt.

A legmagasabb lakosság-gyarapodást a rovnói és kárpátaljai megyékben tapasztalták, megfelelően 3,5 és 3,3 %, abszolút lélekszámban pedig Kijevben (6 ezer fővel, vagyis 2,2 százalékkal).

Kárpátalján a statisztikai adatok szerint jelenleg 649 800 nő (52,1 %) és 598 100 férfi (47,9 %) él. Különösen magas a nők és a férfiak száma közötti különbség Ungváron, ahol 64636 nő és 53360 férfi lakik, illetve Munkácson (megfelelően 44742 és 39234) és Huszton (16658 és 14583). A kárpátaljai nők átlagosan 38,3, a férfiak 34,5 évesek. A nők átlagos várható életkora 74,8, a férfiaké sajnos csak 66,9 év.

2011-ben Kárpátalján 9502 fiú és 8958 lány született, vagyis 100 újszülött lányra 106 fiú jutott. 7347 férfi és 7241 nő halt meg.

Szeptemberben a statisztikai hivatal közleménye szerint 19 év során először észlelték a lakosság gyarapodását, mégpedig összesen 177 fővel. Októberben még kedvezőbbek voltak ezek az adatok, az ország lakosságának gyarapodása 3020 főt ért el, ebből a migráció révén 9682 fővel. Novemberben és decemberben azonban ismét gyors ütemű lakosságcsökkenést tapasztaltak. A szakemberek nem tudják egyelőre megállapítani ennek okait.

A szülő nők általános életkora jelenleg 25–29 év. De sok ukrán nő csak 35 éves kora után válik anyává, ami az orvosok véleménye szerint komoly aggodalomra ad okot. Kedvezőtlenül hat a gyermekszaporulatra a válások növekvő száma, sok asszony fél, hogy egyedül marad gyermekével. Ezért elsősorban szakmai képzettségével, karrierjével törődik, nem pedig azzal, hogy gyermeknek adjon életet.

Mit kellene tenni a hatalmon lévő kormánynak annak érdekében, hogy lefékezzék, majd leállítsák ezt a kedvezőtlen folyamatot? Sajnos nem csak Ukrajna találta szemközt magát ezzel a problémával, csökken a lakosság száma más országokban és általában az egész Európában is. Több országban, közöttük Ukrajnában, megpróbálják anyagilag érdekeltté tenni a nőket gyermekek vállalásában. Kiderült azonban, hogy ez nem mindig vezet célra: a romák, az alacsony életszínvonalon élő családok, az alkoholisták, a kábítószer-élvezők nem mindig a gyermekeikre költik az államtól kapott segélyeket. Gyakran előfordul, hogy a csecsemőt szoptató kiskorú roma lányok ismét teherbe esnek, szinte futószalagszerűen szülnek gyerekeket, a hatóságoknak pedig nincs lehetőségük arra, hogy ellenőrizzék a gyermeksegélyek célirányos felhasználását, ritkán vagy egyáltalán nem keresik fel a cigánytáborokat.

Kedvező adat, hogy Ukrajnában csökken az abortuszok száma. Míg 1995-ben 715 ezer terhesség-megszakítást végeztek, 2011-ben csak 156 ezret. Aggasztó viszont, hogy évente több mint száz 10-14 éves gyermeklány végeztet terhesség megszakítást.

Az Egészségügyi Minisztérium véleménye szerint ahhoz, hogy helyre tudjuk állítani a lakosság természetes szaporulatát, minden ukrán nőnek legalább három gyermeket kellene szülni. Erre azonban, legalább is egyelőre, nincs lehetőség. A lakosság nagy részének alacsony életszínvonala nem teszi ezt lehetővé.

Egyébként az ENSZ adatai szerint Ukrajna az első helyen áll a világon a városi lakosság csökkenésének üteme terén. A legnagyobb mértékben Dnyepropetrovszk lakossága csökkent, de 2025-ig jelentés mértékben csökkenni fog Kelet-Ukrajna három másik nagyvárosának lakossága is. Rohamos ütemben fogy a falusi lakosság létszáma is, számuk tavaly 14 millió 174,4 ezer főre csökkent.

-i-gy
Forrás:
Kárpátinfo hetilap

 

Ukrajna új kormánya megalakult Mikora Azarov vezetésével

Mikola Azarov vezetésével 2012. december 24-én megalakult Ukrajna új kormánya

Egy héttel az új évkezdete előtt megalakult az új ukrán kormány. A miniszterek kinevezéséről szóló utasításokat az ukrán jogszabályok alapján Viktor Janukovics államelnök írta alá. Az előzőhöz képest jelentősen átalakult a kormány. Megszűnt például a rendkívüli helyzetek minisztériuma, amelyet eddig Viktor Baloga (Baloha), az ismert kárpátaljai milliárdos üzletember vezetett. Baloha az általa irányított, Egységes Centrum (JC) nevű párt egyéni jelöltjeként képviselői mandátumot szerzett az október 28-ai parlamenti választásokon. A katasztrófavédelmet ezentúl egy újonnan létrehozott állami szerv irányítja majd.
    Létrejön viszont két új tárca, a bevételek és ráfordítások minisztériuma, valamint az iparpolitikai minisztérium.
    Első miniszterelnök-helyettesnek az államfő Szerhij Arbuzovot, az ukrán nemzeti bank eddigi elnökét nevezte ki, akit - Azarov újbóli miniszterelnöki kinevezése előtt - az ukrán sajtó a kormányfői posztra esélyesek között nevezett meg.
    Miniszterelnök-helyettesi megbízatást kapott Jurij Bojko eddigi energetikai miniszter, Olekszandr Vilkul, a kelet-ukrajnai Dnyipropetrovszk megye volt kormányzója és Kosztyantin Hriscsenko volt külügyminiszter is. Az ukrán diplomácia új vezetője helyette Leonyid Kozsara lett, aki 2004-ben Leonyid Kucsma akkori államfő elnöki hivatalának helyettes vezetője volt.
    Az új kormánytagok között meglepetés Natalja Korolevszka szociális miniszterré történő kinevezése. Korolevszka az általa alapított Ukrajna előre! párt élén indult az október végi parlamenti választásokon, de hiába indította listán Andrij Sevcsenko sztárfutballistát, a párt nem jutott be a törvényhozásba. Korolevszkát egyéni ambíciói miatt még az előző parlamentben kizárta soraiból Julija Timosenko bebörtönzött volt ukrán kormányfő pártjának parlamenti frakciója. A pártját új ellenzéki erőként beállító Korolevszkáról már korábban az a hír terjedt, hogy a Janukovics mögött álló, Mikola Azarov vezette Régiók Pártjához húz.
    Nem került be az új kabinetbe az Ukrajna európai integrációja mellett elkötelezett több volt kormánytag. Közéjük tartozik Petro Porosenko, a Rochen csokoládégyár tulajdonosa, volt gazdasági miniszter, aki a kormányzati szerepvállalás helyett inkább a parlamenti politizálást választotta független képviselőként. Kiesett a kormányból Valerij Horoskovszkij volt első miniszterelnök-helyettes is, aki korábban azt nyilatkozta, hogy nem hajlandó tovább együttdolgozni Azarovval, aki szerinte nem képes megtartani Ukrajnát az európai integráció felé vezető úton. Szerhij Tyihipko, a szociális ügyekért felelős volt miniszterelnök-helyettes sem kapott helyet az új kormányban, viszont Porosenkóhoz hasonlóan szintén parlamenti képviselőként a politikai élet szereplője marad.
    Megőrizte posztját Jurij Kolobov pénzügyminiszter, Olekszandr Lavrinovics igazságügy-miniszter, Dmitro Tabacsnik oktatási és Rajisza Bohatirjova egészségügyi miniszter, valamint a belügyi tárca élén maradt Vitalij Zaharcsenko. (az MTI nyomán)

---
Mikola Janovics Azarov (ukránul: Микола Янович Азаров; Kaluga, 1947. december 17.), született Nyikolaj Janovics Pahlo, vagy Polko (oroszul: Николай Янович Пахло / Полько) orosz származású ukrán politikus. 2002–2005, majd 2006–2007 között Viktor Janukovics kormányaiban első miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter. 2004–2005 fordulóján rövid ideig ügyvivő miniszterelnök is volt. Viktor Janukovics 2010-es elnöki kinevezését követően rövid ideig a Régiók Pártja elnöke, majd 2010 márciusától Ukrajna miniszterelnöke volt.
2012. december 13-ától ismét Ukrajna miniszterelnöke.[1]

Megalakult az ukrán parlament (Legfelső Tanács)

Kormányfő-választás

2012. december 13-án tartotta alakuló ülését az új ukrán parlament (Legfelső Tanács), amelynek tagja lett a Régiók Pártja listájáról bekerült kárpátaljai magyar képviselő, Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, Beregszász most lemondott polgármestere.

Az új összetételű törvényhozás első feladata a kormányfő és a parlament elnökének megválasztása volt. Az államelnök, Viktor Janukovics a korábbi miniszterelnököt, Mikola Azarovot jelölte a posztra.

Azarov újbóli kinevezése mellett 252-en szavaztak (minimum 226 voksra volt szüksége), ellene 129-en. Az általa vezetett Régiók Pártján kívül a kommunisták frakciója és 12 független képviselő támogatta.

A három ellenzéki erő, a Julija Timosenko bebörtönzött volt kormányfőt támogató, Arszenyij Jacenyuk vezette Haza, a nacionalista Szabadság és a Vitalij Klicsko profi ökölvívó által irányított UDAR (Ütés) frakciójától egyetlen támogató szavazatot sem kapott.

Az Oroszországban született ukrán állampolgárságú Mikola Azarov 2010. március 11-től 2012. december 3-ig töltötte be a kormányfői posztot, amelyről azzal az indokkal mondott le, hogy parlamenti képviselővé választották. December 9-én azonban Janukovics elnök ismét őt jelölte a posztra.

Azarov újraválasztása után a parlamenti ülésteremben lejátszották a jelenleg külföldi körúton tartózkodó államfő előre felvett videoüzenetét, amelyben távollétében üdvözölte az új összetételű Parlamentet munkája megkezdése alkalmából. A felvétel elindításakor az ellenzék tüntetőleg elhagyta az üléstermet. (Janukovics a héten Indiában tett hivatalos látogatást, ahonnan szerdán Azerbajdzsánba utazott.)

 

Házelnök választás

Az MTI híradása szerint újabb tömegverekedéssel indult új ukrán parlament ülése, ezúttal az orosz nyelvű felszólalások dühítették fel a nacionalista ellenzékieket. A Szabadság párt képviselői követelték, hogy az ukrán törvényhozásban ezentúl a képviselők kizárólag ukrán nyelven szólaljanak fel. A többségi Régiók Pártjának képviselői és a kommunista honatyák ugyanis eddig jórészt orosz nyelven beszéltek.

Vadim Kolesznyicsenko, a Régiók Pártjának képviselője viszont erre mégiscsak oroszul reagált, és ez torkollott újabb dulakodásba az elnöki tribün körül a két párt képviselői között. (Kolesznyicsenko egyébként a nyáron életbe lépett kisebbségi nyelvtörvény egyik társszerzője. A jogszabályt az ellenzék elsősorban azért támadja, mert jelentős előnyöket biztosít az orosz nyelv használatának Ukrajnában.)

Miután a rend helyreállt az ülésteremben, megválasztották Volodimir Ribakot, a Régiók Pártjának képviselőjét házelnöknek. Az új parlamenti elnököt a Régiók Pártja, a kommunista párt és független képviselők támogatták, az ellenzéktől senki.

Ribak házelnöki felszólalását oroszul kezdte, majd gyorsan ukránra váltott, ígéretet téve arra, hogy csakis az állam hivatalos nyelvén szólal meg ezentúl a parlamentben. Megjegyezte ugyanakkor, hogy semmi kivetnivalót nem talál abban, ha egy képviselő oroszul szólal fel a törvényhozásban. Mindazonáltal - mint hozzátette - örül, hogy nem az ő jelöltsége váltott ki erőszakig fajuló vitát a képviselők között.

 

Gajdos és a mandátum

A Kárpáti Igaz Szó aktuális cikke nyomán is értesülhetünk arról, hogy „a kárpátaljai magyarság törvényhozási mandátuma azután vált biztossá, hogy a Régiók Pártja listájáról a negyedik helyen szereplő Andrij Kljujev és a hatodik Irina Akimova nem jegyeztette be magát a Központi Választási Bizottságnál (CVK). Szimbolikus jelentőséggel is bír, hogy a Viktor Janu­kovics államfővel és a Régiók Pártjával partnerségi viszonyban álló két, azaz a magyar és a román kisebbségi szövetség vezetője egyszerre jutott a radába.”


Az, hogy Gajdos István mandátumhoz jutott, mindenképpen örvendetes tény, hiszen ezzel a mára erősebbnek, befolyásosabbnak tűnő kárpátaljai magyarságszervezet elnöke ott ülhet az ukrán törvényhozásban. Nem árt azonban újra emlékeztetni arra, hogy Gajdos nem a magyar párt (szervezet) színeiben, hanem a korábban és most most kormányzó ukrán politikai erő, a Régiók Pártja listájáról került a parlamentbe, így a magyar képviselő eleget kell hogy tegyen az őt delegáló párt elvárásainak, igazodnia kell a frakciófegyelemhez, így a magyar érdekek képviselésére korlátozottak a lehetőségei. Tudvalevő az is, hogy az ukrán üzleti és politikai életbe meglehetősen beágyazódott személyről van szó, aki, mielőtt UMDSZ-elnök lett, a "magyar vonalon" egyáltalán nem mutatott aktivitást. Igaz, hogy amióta élvezi a szervezet támogatását, magáévá tette a kárpátaljai magyarság ügyének a szolgálatát. A nagy kérdés az, hogy régiós pártemberként és az országos hatalmi erő részeseként mit és hogyan tud intézni, végezni, működtetni, képviselni abban a vonzásokkal és taszításokkal teli háromszögben, amelynek csúcsaiban ez a három fogalom áll: hatalmi érdek - üzleti érdek - magyarságképviselet.

 

Tóth Mihály vélemény

Ugyancsak a Kárpáti Igaz Szó aktuális számában szólalt meg a magyar parlamenti képviselet jelentőségéről dr. Tóth Mihályt, a Legfelső Tanács volt tagja, az UMDSZ tiszteletbeli elnöke, aki a lap kérdésére így válaszolt.

– Reményekre jogosít fel a biztos mandátumszerzés. Ezzel mód nyílik a további előrelépésre a kisebbségvédelem terén, különösen úgy, hogy a román és az orosz országos szervezet képviselői is ott vannak a parlamentben. Azaz tovább bővíthető ez a jól és eredményesen működő kapcsolatrendszer. Ugyanakkor azt is látni kell, a kisebbségi politikusoknak nem lesz könnyű dolguk. A kampány során ugyanis világosan kiderült, csak a kormánypárt mutat fogékonyságot a nemzetiségi problémák iránt, az ellenzék negatívan viszonyult minden egyes ilyen kérdéshez. Ez bizony a parlamentben is éreztetni fogja hatását. Sok függ attól is, kinek a kezébe kerül a kulturális és az oktatási tárca, eleve a humán kérdéskör kezelése. Mindenesetre komoly legitimitást ad az UMDSZ elnökének, hogy egyértelműen élvezi a kárpátaljai magyarság támogatását, ami a Régiók Pártja és jelöltjeinek Kárpátalja magyarlakta vidékein elért eredményeiben is megnyilvánult.

A lap azt is megkérdezte Tóth Mihálytól, szerinte változhat-e a magyar kormány viszonya az UMDSZ-hez azután, hogy elnöke parlamenti mandátumot szerzett. A válasz:

– A magyar kormány részéről semmi jelét nem látom a változtatási szándéknak.

(Mint ismeretes, az Orbán Viktor vezette magyar kormány gyakorlatilag negligálja az UMDSZ-t és mindenben az ellenlábas Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget támogatja, amely azonban kisajátító magatartásával, konfrontatív sérelmi politizálásával és önérdekű működésével egyre inkább elveszteni látszik a kárpátaljai magyarok túlnyomó többségének a bizalmát. Ezt igazolja, hogy a választáson indult képviselői a jelentős magyar lakossággal bíró körzetekben még közelébe sem jutottak a mandátumszerzésnek, a magyar lakosú településeken nemhogy a magyarok, hanem jószerével még saját szervezetük tagjai sem szavaztak rájuk.)

Gajdos István bejutott az ukrán parlamentbe

Mint azt korábban is jeleztük (Gajdos István mandátuma), a Régiók Pártja listáján indult magyar képviselőjelölt bejutása az ukrán parlamentbe szinte bizonyosra volt vehető annak ellenére, hogy a lista 74. helyén szerepelt és csak 72 jelölt jutott jutott automatikusan mandátumhoz. Már a szavazatok nem teljes összeszámolása után játszott, hogy bár a jelenlegi kormányerők nem szereztek abszolút többséget, de ha sikerül a független képviselők közül a hiányzó létszámot biztosítaniuk, akkor képesek lesznek a kormányalakításra - ez esetben viszont azok a képviselők, akik a pártlistán bejutottak a törvényhozásba, ám kormányzati tisztséget is vállalnak, le kell hogy mondjanak mandátumukról. A kieső pozíciók okán a lista "feljebb ugrik". Pontosan ez történt hétfőn, 2012. december 3-án. Az MTI tudósítása:

Ukrán parlamenti képviselő lett Gajdos István

Az ukrán központi választási bizottság hétfői döntése értelmében parlamenti képviselői mandátumot kapott Gajdos István, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, Beregszász polgármestere, aki a kormányzó Régiók Pártja (PR) jelöltlistájának 74. helyén indult a tavaly őszi parlamenti választásokon. 

Az október végi voksoláson a PR 72 parlamenti helyet szerzett pártlistán, ám a jegyzék elején szereplő két képviselő, akik várhatóan az újonnan alakuló kormányban kapnak vezető tisztségeket, hétfőn lemondott képviselői mandátumáról. Ennek köszönhetően Gajdos István és az egy hellyel előtte lévő, bukovinai román kisebbségi politikus, Ion Popescu bejutott az új összetételű ukrán parlamentbe – adta hírül a kárpátaljai zakarpattya.net.ua internetes hírportál.

Az ukrán parlamentnek utoljára hat évvel ezelőtt volt magyar képviselője ugyancsak Gajdos személyében, aki 2002-ben az akkori magyar többségű, Beregszász központú egyéni választókerületben szerzett mandátumot. Az általa vezetett UMDSZ 2009-ben együttműködési megállapodást kötött Viktor Janukovics akkori elnökjelölttel, jelenlegi államfővel. Ennek eredményeként jött létre az UMDSZ-nek pártlistás parlamenti képviseletet eredményező választási szövetség a magyar szervezet és a PR között.

Mandátumok eloszlása - választási eredmény

Több ukrán portálon is napvilágot láttak a most már 99,95 százalékos feldolgozottságra alapozott mandátumbecslések. Eszerint az ukrán parlament 450 mandátumán a pártok és függetlenek a listákra leadott szavazatok és az egyéni győzelmek összesítésével így osztoznak:  

Párt	Listán szerzett	Egyénileg szerzett	Öszes mandátum	Százalék
Régiók Pártja	72	115	187	41,56
Batykivcsina	62	40	102	22,67
függetlenek	-	44	44	9,78
Udar	34	6	40	8,87
Szvoboda	25	13	38	8,44
Ukrán Kommunista Párt	32	-	32	7,11
Jedinij Centr	-	3	3	0,67
Ukrán népi Párt	-	2	2	0,44
Szojuz	-	1	1	0,22
Radikális Párt	-	1	1	0,22

A 2014-es ukrán parlamenti választás eredménye még nem végleges. A hivatalos eredmények közzététele később várható.

Rada, parlament, mandátum, mandátumok megoszlása, parlamenti patkó, választási eredmények, ki hány mandátumot szerzett, hány parlamenti helye, mandátuma lesz az ukrán pártoknak. 

Tüntetés Kijevben

A CVK épülete előtt összegyült ellenzék azzal vádolja Viktor Janukovics elnököt és pártját, hogy csalt az október 28-i parlamenti választáson. A mintegy ötszáz nemzetközi megfigyelő is komoly jogsértéseket tapasztalt a voksolás lebonyolítása során. 

Bár a szavazatok összeszámlálása napokkal ezelőtt már a 99 % fölé került, a választás végeredményét továbbra sem közlik.

Kilenc egyéni választókörzetben még mindig kérdéses, melyik jelölt nyert. 

A kormánykoalíció előre gondoskodott választási győzelméről, hiszen eltörölték a csak listás választási rendszert, így a mandátumok felét lehet megszerezni pártlistáról, a másik felét pedig az egyéni választókörzetek alapján. 

A koalíció épp annak köszönheti győzelmét, hogy az egyéni körzetekben jobban szerepeltek jelöltjei. Egyelőre ugyan nem tudni, megtartja-e a kormányzat 225 fős mandátumtöbbségét, ám a koalíció mindenképpen biztos többségre számíthat, mert a parlamentbe jutott mintegy félszáz független képviselő nagy része Janukovicsékat támogatja majd. A Julija Timosenko és Vitalij Klicsko-vezette ellenzék ugyan csak körülbelül 180 mandátumra számíthat, de sikerült megakadályozni azt, hogy a koalíció megszerezze a 300 mandátumot, amely már elegendő lenne az alkotmány módosításához is. Janukovics hírek szerint úgy akarja megváltoztatni az alaptörvényt, hogy 2015-ben ne a nép, hanem a parlament választhassa meg az új elnököt. Így újabb államfői mandátumot biztosítana maga számára.