Miközben nem csitulnak a harcok az ország keleti régióiban és egyebek mellett Kárpátalján is folyik a fiatalok behívása sorkatonai szolgálatra, aközben előremozdulások történnek a békés kibontakozás irányában is. Ezt segíthetné elé az urópai integrációs folyamat.
A Népszava értesülései szerint Andrij Descsicja ukrán külügyminiszter annak a véleményének adott hangot, miszerint Ukrajna a Moldova és Grúzia esetében tervezett június 27-nél korábban aláírhatja a szabadkereskedelmi övezet létrehozását is előirányzó társulási megállapodás gazdasági részét az EU-val.
A megbízott külügyminiszter sajtótájékoztatójáról beszámoló Ukrinform Hírügynökség szerint az eredeti menetrendben az szerepel, hogy a három volt szovjet tagköztársaság egyszerre, június 27-én írja alá a szerződést. Ám Petro Porosenko, a május 25-én lezajlott elnökválasztás győztese azt szeretné, ha ennél egy korábbi időpontban kerülne sor e megállapodás aláírására. Ennek érdekében Porosenko konzultációt kezdeményez az Európai Unióval.
Kitűzött időpontról ugyan egyelőre nincsenek értesülések, de vélhetően Porosenko június 7-i ünnepélyes beiktatása utánra várható.
Emlékeztetőül: Ukrajnában a zavargások tavaly novemberben kezdődtek, amikor a Janukovics kormányzat felfüggesztette a társulási egyezmény előkészületeit és Vilniusban nem írta alá a megállapodást. Ezzel szemben a "forradalomban fogant" új hatalom azonnal lépett, és az Ukrajna és az EU közötti társulási megállapodás politikai részét 2014. március 21-én már aláírták Brüsszelben.
2014. máj. 30.
2014. máj. 26.
Porosenko elnök, Klicsko kijevi polgármester lesz
Hatalmasat tarolt az UDAR párt a május 25-én tartott ukrajnai választáson. Bár az esemény részben polgárháborús körülmények között zajlott és a keleti megyékben a szeparatista erők konkrétan megakadályozták a lebonyolítását, az egyértelmű eredmény nehezen kérdőjelezhető meg. Az Ütés (UDAR) nagy győzelmének nem feltétlenül kell örvendenünk: a pártelnök Klicsko már korábban kijelentette: Kárpátalján nem lesz autonómia.
Részletek (forrás: MTI, HVG):
Petro Porosenko, a Vitalij Kicsko vezette UDAR párt jelöltje megszerezte a szavazatok több mint felét (55,9 százalékát). a hírek szerint Kijevben különösebb lelkesedés nélkül fogadták a csokoládékirály milliárdos első körös győzelmét. A Majdanon, ahol februárban véres csaták árán diadalmaskodott a Viktor Janukovics államfőt megbuktató forradalom, mindössze pár százan verődtek össze, hogy teljes csöndben nézzék a választási közvetítést.
"Az első dolog az lesz, hogy azonnal párbeszédet kezdünk a Donyecki-medencében élőkkel" - nyilatkozta a vasárnap megválasztott új ukrán államfő. Hozzátette, az új kijevi vezetés harcot kezd az egész országot fojtogató korrupció ellen is. "Mindegy, hogy milyen gazdag az illető, s hogy a szövetségesünk, vagy a politikai ellenfelünk".
Porosenko közölte, kész arra, hogy nemzetközi közvetítéssel tárgyalásokat kezdjen Moszkvával a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről. "Oroszország a szomszédunk, és az utóbbi kétszáz évben mindig is nagy jelentősége volt a Moszkvához fűződő kapcsolatoknak" - hangsúlyozta, de hozzátette: Kijev soha sem fogja elismerni az Ukrajnához tartozó Krím-félszigeten rendezett márciusi népszavazást, s a két millió lakosú térség orosz megszállását". Porosenko szerint a választási eredmények azt mutatják, hogy az ukrán választók kilencven százaléka az egységes Ukrajnára - nem pedig az ukrán, illetve oroszok lakta országrészek föderációjára - szavazott, s nyolcvan százalékos az európai integrációt támogatók aránya.
A szavazatok 57,4 százalékával Vitalij Klicsko, az UDAR (Ütés) párt vezetője nyerte a vasárnapi ukrán elnökválasztással együtt tartott kijevi polgármester-választást az ukrán televízióban ismertetett exit poll felmérés eredménye szerint.
A volt profi ökölvívó világbajnok 2006-ban és 2008-ban is indult a tisztségért, de mindkét alkalommal alulmaradt. Most több mint 40 százalékkal előzte meg a második helyen végző Leszja Orobec parlamenti képviselőt, Majdan téri aktivistát.
A 42 éves Klicsko pártjának jelöltje, a milliárdos Petro Porosenko már az első fordulóban megnyerte az előrehozott elnökválasztást.
Klicsko a sajtónak arról beszélt, hogy az ukrán főváros központjában a tüntetések idején emelt barikádok "betöltötték funkciójukat", és ideje lebontani őket.
"Azzal a felhívással fordulunk az emberekhez, segítsenek elbontani a barikádokat, hogy Kijev és Ukrajna visszatérjen a normális kerékvágásba. Vissza kell hoznunk a békét Ukrajnába, a főváros pedig jó példát fog mutatni az egész országnak" – mondta.
A kijevi Függetlenség terén, a Majdanon aktivisták eddig megtagadták, hogy elhagyják a belvárost, amíg nem valósulnak meg azok a reformok, amelyekért harcoltak.
Klicsko megígérte, hogy nem alkalmaz erőszakot a Majdanon több mint fél éve sátrat vert tüntetők ellen, de megpróbálja majd meggyőzni őket, hogy bontsák le a barikádokat.
A 2,8 milliós ukrán főváros leendő polgármestere úgy fogalmazott: sok reformra van szükség a közlekedés, az ingatlanpiac, az egészségügyi ellátás és az oktatás terén, és elsődleges célnak tartja a korrupció elleni harcot.
A polgármesteri tisztség most azonban inkább csak reprezentatív tisztség, a legfontosabb döntéseket az államfő által közvetlenül kinevezett közgyűlési elnök hozza meg. Megfigyelők ugyanakkor arra számítanak, hogy Porosenko nagyobb hatalommal ruházza majd fel a bizalmasának tartott Klicskót.
Vitalij Klicsko egyelőre csak átmeneti ideig, a 2015 októberében tartandó rendes polgármester-választásig lesz a város vezetője. A polgármesteri szék 2012 nyara óta üres.
A hajdani ökölvívó világbanjnok megválasztásának és az UDAR nagy térnyerésének természetesen vannak árnyoldalai is, euek közül az egyik, hogy Klicsko már korábban nyilatkozott: Nem lesz kárpátaljai autonómia
Nem lesz Kárpátalján autonómia, mivel az az ukrán alkotmányba ütközik – nyilatkozta a Heti Válasznak Vitalij Klicsko, az UDAR párt vezetője. Klicsko hozzátette: a helyi önkormányzatok hatáskörét szeretnék szélesíteni. Az eltörölt nyelvtörvényről a politikus azt mondja: az is alkotmányellenes volt, de új törvényen dolgoznak.
Mindig is az ukrán alkotmányba ütközött a nemrég eltörölt az ukrán nyelvtörvény – nyilatkozta a Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Vitalij Klicsko ukrán ellenzéki vezető, az Udar párt elnöke.
Klicsko hozzátette: megérti az ezzel kapcsolatos aggodalmat, és szeretné közelebb vinni hazáját az Európai Unió alapelveihez, ebbe pedig „az emberjogi normák tiszteletben tartása is beleértendő, ami az itt élő kisebbségek felemelkedésének kulcsa. Ezért az UDAR új törvényen dolgozik, melyet remélhetőleg Ukrajna összes nemzetisége el fog fogadni.” A politikus elmondta: az alkotmány nem garantál senkinek autonómiát, ezt a kérdést decentralizációval kell megoldani, és több jogkört kell adni az önkormányzatoknak.
A nacionalizmustól való félelemre reagálva Klicsko azt mondta: „Az erőszakoskodó emberek nagy része nem nacionalista, csupán dühös állampolgár”, a kisebbségek védelmét pedig garantálja az alkotmány.
Részletek (forrás: MTI, HVG):
Petro Porosenko, a Vitalij Kicsko vezette UDAR párt jelöltje megszerezte a szavazatok több mint felét (55,9 százalékát). a hírek szerint Kijevben különösebb lelkesedés nélkül fogadták a csokoládékirály milliárdos első körös győzelmét. A Majdanon, ahol februárban véres csaták árán diadalmaskodott a Viktor Janukovics államfőt megbuktató forradalom, mindössze pár százan verődtek össze, hogy teljes csöndben nézzék a választási közvetítést.
"Az első dolog az lesz, hogy azonnal párbeszédet kezdünk a Donyecki-medencében élőkkel" - nyilatkozta a vasárnap megválasztott új ukrán államfő. Hozzátette, az új kijevi vezetés harcot kezd az egész országot fojtogató korrupció ellen is. "Mindegy, hogy milyen gazdag az illető, s hogy a szövetségesünk, vagy a politikai ellenfelünk".
Porosenko közölte, kész arra, hogy nemzetközi közvetítéssel tárgyalásokat kezdjen Moszkvával a kétoldalú kapcsolatok rendezéséről. "Oroszország a szomszédunk, és az utóbbi kétszáz évben mindig is nagy jelentősége volt a Moszkvához fűződő kapcsolatoknak" - hangsúlyozta, de hozzátette: Kijev soha sem fogja elismerni az Ukrajnához tartozó Krím-félszigeten rendezett márciusi népszavazást, s a két millió lakosú térség orosz megszállását". Porosenko szerint a választási eredmények azt mutatják, hogy az ukrán választók kilencven százaléka az egységes Ukrajnára - nem pedig az ukrán, illetve oroszok lakta országrészek föderációjára - szavazott, s nyolcvan százalékos az európai integrációt támogatók aránya.
Klicsko is jól taktikázott
A szavazatok 57,4 százalékával Vitalij Klicsko, az UDAR (Ütés) párt vezetője nyerte a vasárnapi ukrán elnökválasztással együtt tartott kijevi polgármester-választást az ukrán televízióban ismertetett exit poll felmérés eredménye szerint.
A volt profi ökölvívó világbajnok 2006-ban és 2008-ban is indult a tisztségért, de mindkét alkalommal alulmaradt. Most több mint 40 százalékkal előzte meg a második helyen végző Leszja Orobec parlamenti képviselőt, Majdan téri aktivistát.
A 42 éves Klicsko pártjának jelöltje, a milliárdos Petro Porosenko már az első fordulóban megnyerte az előrehozott elnökválasztást.
Klicsko a sajtónak arról beszélt, hogy az ukrán főváros központjában a tüntetések idején emelt barikádok "betöltötték funkciójukat", és ideje lebontani őket.
"Azzal a felhívással fordulunk az emberekhez, segítsenek elbontani a barikádokat, hogy Kijev és Ukrajna visszatérjen a normális kerékvágásba. Vissza kell hoznunk a békét Ukrajnába, a főváros pedig jó példát fog mutatni az egész országnak" – mondta.
A kijevi Függetlenség terén, a Majdanon aktivisták eddig megtagadták, hogy elhagyják a belvárost, amíg nem valósulnak meg azok a reformok, amelyekért harcoltak.
Klicsko megígérte, hogy nem alkalmaz erőszakot a Majdanon több mint fél éve sátrat vert tüntetők ellen, de megpróbálja majd meggyőzni őket, hogy bontsák le a barikádokat.
A 2,8 milliós ukrán főváros leendő polgármestere úgy fogalmazott: sok reformra van szükség a közlekedés, az ingatlanpiac, az egészségügyi ellátás és az oktatás terén, és elsődleges célnak tartja a korrupció elleni harcot.
A polgármesteri tisztség most azonban inkább csak reprezentatív tisztség, a legfontosabb döntéseket az államfő által közvetlenül kinevezett közgyűlési elnök hozza meg. Megfigyelők ugyanakkor arra számítanak, hogy Porosenko nagyobb hatalommal ruházza majd fel a bizalmasának tartott Klicskót.
Vitalij Klicsko egyelőre csak átmeneti ideig, a 2015 októberében tartandó rendes polgármester-választásig lesz a város vezetője. A polgármesteri szék 2012 nyara óta üres.
A hajdani ökölvívó világbanjnok megválasztásának és az UDAR nagy térnyerésének természetesen vannak árnyoldalai is, euek közül az egyik, hogy Klicsko már korábban nyilatkozott: Nem lesz kárpátaljai autonómia
Nem lesz Kárpátalján autonómia, mivel az az ukrán alkotmányba ütközik – nyilatkozta a Heti Válasznak Vitalij Klicsko, az UDAR párt vezetője. Klicsko hozzátette: a helyi önkormányzatok hatáskörét szeretnék szélesíteni. Az eltörölt nyelvtörvényről a politikus azt mondja: az is alkotmányellenes volt, de új törvényen dolgoznak.
Mindig is az ukrán alkotmányba ütközött a nemrég eltörölt az ukrán nyelvtörvény – nyilatkozta a Heti Válasznak adott exkluzív interjújában Vitalij Klicsko ukrán ellenzéki vezető, az Udar párt elnöke.
Klicsko hozzátette: megérti az ezzel kapcsolatos aggodalmat, és szeretné közelebb vinni hazáját az Európai Unió alapelveihez, ebbe pedig „az emberjogi normák tiszteletben tartása is beleértendő, ami az itt élő kisebbségek felemelkedésének kulcsa. Ezért az UDAR új törvényen dolgozik, melyet remélhetőleg Ukrajna összes nemzetisége el fog fogadni.” A politikus elmondta: az alkotmány nem garantál senkinek autonómiát, ezt a kérdést decentralizációval kell megoldani, és több jogkört kell adni az önkormányzatoknak.
A nacionalizmustól való félelemre reagálva Klicsko azt mondta: „Az erőszakoskodó emberek nagy része nem nacionalista, csupán dühös állampolgár”, a kisebbségek védelmét pedig garantálja az alkotmány.
2014. máj. 22.
Elnökválasztás: május 25
Ukrajnai elnökválasztás, 2014
Mind a szakmai elemzők, mind a közvéleménykutatók továbbra is az Udar-os Petro Porosenko üzletembert tartják a vasárnapi ukrán elnökválasztás fő esélyesének. A csokoládékirályként emlegetett jelölt a Klicsko vezette Ütés párt színeiben száll ringbe.
Felívelő népszerűségével szemben a börtönből való szabadulása óta jelentősen csökkent a Julia Timosenko korábbi miniszterelnök támogatottsága, aki a Batykivscsina (Haza) párt zászlaja alatt indul, mikörben az ország keleti felén harcok dúlnak és Ukrajna fővárosában, a Majdanon még állnak a sátrak, a hónapokig tartó tiltakozó akciókra emlékeztetve.
Az elnökválasztás lebonyolításával kapcsolatban Kijevben nem számítanak különösebb nehézségekre, de a keleti megyékben lehetnek gondok május 25-én, vasárnap, ezért a hatóságok hetvenötezer katonát mozgósítanak a zökkenőmentes szavazás biztosítása érdekében - miközben a keleti területek határán a kormányhoz hű milícia fegyveresei járőröznek. A kijevi vezetés nem tartja kizártnak, hogy az oroszbarát szeparatisták több provokációival is igyekeznek megzavarni az ukrajnai elnökválasztás békés lebonyolítását.
2014. máj. 16.
Porosenko a legesélyesebb - elnökválasztás a krízis közepén
Választás válság közepette... Petro Porosenko üzletember és politikus megnyerné már az első fordulóban az ukrán elnökválasztást, ha most rendeznék meg azt - derült ki a Kijevi Nemzetközi Szociológiai Intézet (KMISZ) legfrissebb, csütörtökön közzétett felméréséből, amelyet az MTI 2014. május 15-én ismertetett.
A Vitalij Klicsko vezette Ütés (UDAR) párt által támogatott "csokoládégyáros" Porosenkóra a megkérdezettek 33,7 százaléka készül a szavazatát adni a tíz nap múlva esedékes elnökválasztáson. Ezzel az eredménnyel jócskán lehagyta a többi elnökjelöltet, köztük a második helyen álló Julija Timosenkót, a Haza (Batykivscsina) párt jelöltjét, akinek támogatottsága 5,9 százalékra esett vissza az áprilisi 9,5 százalékról.
A harmadik helyen Szerhij Tihipko régiópárti politikus áll 4,1 százalékkal, őt követi 4 százalékkal Anatolij Gricenko, a Haza parlamenti frakciójából kivált volt védelmi miniszter.
Oleh Ljasko független parlamenti honatyát, a radikális párt vezetőjét a megkérdezettek 3,3, Mihajlo Dobkint, a hatalomváltás előtt kormányzó Régiók Pártja jelöltjét 2,6, Petro Szimonyeko kommunista pártvezért 2,4, Olha Bohomolec Majdan-aktivistát 2,1, Oleh Tyahnibokot, a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt elnökét pedig egy százaléka támogatja. A többi 14 jelöltre összesen a választók 2,4 százaléka szavazna.
A felmérésben részt vevők 13 százaléka jelezte, hogy egyik jelöltet sem támogatja, míg 25,4 százalék még nem döntötte el, melyik jelöltre adja a szavazatát.
A szociológusok számításai szerint ha most lenne a választás, és csak azok vennének részt rajta, akik már eldöntötték, kire szavaznak, akkor 62 százalékos lenne a részvétel. Ez alapján Porosenko 54,7 százalékkal az első fordulóban megnyerné a választást.
A felmérést a szociológusok április 29. és május 11. között végezték, 2200 nagykorú vett benne részt Ukrajna minden régiójából, kivéve a Krímet - közölte az MTI.
A Vitalij Klicsko vezette Ütés (UDAR) párt által támogatott "csokoládégyáros" Porosenkóra a megkérdezettek 33,7 százaléka készül a szavazatát adni a tíz nap múlva esedékes elnökválasztáson. Ezzel az eredménnyel jócskán lehagyta a többi elnökjelöltet, köztük a második helyen álló Julija Timosenkót, a Haza (Batykivscsina) párt jelöltjét, akinek támogatottsága 5,9 százalékra esett vissza az áprilisi 9,5 százalékról.
A harmadik helyen Szerhij Tihipko régiópárti politikus áll 4,1 százalékkal, őt követi 4 százalékkal Anatolij Gricenko, a Haza parlamenti frakciójából kivált volt védelmi miniszter.
Oleh Ljasko független parlamenti honatyát, a radikális párt vezetőjét a megkérdezettek 3,3, Mihajlo Dobkint, a hatalomváltás előtt kormányzó Régiók Pártja jelöltjét 2,6, Petro Szimonyeko kommunista pártvezért 2,4, Olha Bohomolec Majdan-aktivistát 2,1, Oleh Tyahnibokot, a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt elnökét pedig egy százaléka támogatja. A többi 14 jelöltre összesen a választók 2,4 százaléka szavazna.
A felmérésben részt vevők 13 százaléka jelezte, hogy egyik jelöltet sem támogatja, míg 25,4 százalék még nem döntötte el, melyik jelöltre adja a szavazatát.
A szociológusok számításai szerint ha most lenne a választás, és csak azok vennének részt rajta, akik már eldöntötték, kire szavaznak, akkor 62 százalékos lenne a részvétel. Ez alapján Porosenko 54,7 százalékkal az első fordulóban megnyerné a választást.
A felmérést a szociológusok április 29. és május 11. között végezték, 2200 nagykorú vett benne részt Ukrajna minden régiójából, kivéve a Krímet - közölte az MTI.
2014. máj. 3.
Odesszában elszabadult a pokol
Háromnapos nemzeti gyász Odesszában (május 3 és 5)
Arról, hogy ki kire támadt rá, ellentmondó információk láttak napvilágot, a felek egymást vádolják.
A halálos áldozatok között egyes híradások szerint több (valószínűleg 15) orosz állampolgár is van. Oroszország Külügyminisztériuma felszólította az ukrán vezetést, hogy találjanak megoldást a válságra és hivatalosan jelentsék be, hogy valóban vannak-e orosz állampolgárok a halottak között.
Az Unian ukrán hírügynökség esti (máj. 2.) jelentése szerint a kijevi hatalommal rokonszenvező néhány száz aktivista a szakszervezetek székháza előtti téren felgyújtotta az oroszbarát szeparatisták sátrait. Utóbbiak itt gyűjtöttek aláírásokat az Ukrajna szövetségi állammá való átalakításáról és az orosz nyelv államnyelvvé nyilvánításáról szóló népszavazás megrendezéséhez.
A szakadárok bemenekültek az épületbe, ahonnan lőfegyverekkel lőttek ki, és kövekkel is dobálták a támadókat. Tűz ütött ki a szakszervezeti székházban is, ahonnan többen az ablakokon kiugrálva menekültek.
Harcok más régiókban
Az ukrán kormányerők május 2-án Szlovjanszknál indított támadása a legjelentősebb hadmozdulat azóta, hogy ott egy hónappal ezelőtt fegyveres felkelés robbant ki a 130 ezres lakosú kelet-ukrajnai városban.Avakov az akcióról szombaton azt írta, hogy a szakadárok elleni "hadművelet aktív szakasza hajnalban folytatódott".
Az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség a felkelők tájékoztatását idézve arról számolt be, hogy az ukrán kormányerők Szlovjanszkban lőtték az ukrán biztonsági szolgálat (SZBU) helyi részlegének épületét, ahol a felkelők parancsnoksága is van. Egy ember meghalt, tízen megsebesültek.
A kelet-ukrajnai Kramatorszkban folytatódott május 2-án hajnalban az ukrán kormányerők hadművelete az oroszbarát szakadárok ellen. Ezt Arszen Avakov ukrán belügyminiszter jelentette be kora reggel.
A politikus tájékoztatása szerint erőik elfoglalták a tévétornyot Kramatorszk városában.
Megjegyzendő, hogy valamennyi eseményről más-más beállításban számolnak be az orosz és az ukrán hírforrások, a Slavjánszki eseményeket például mindkét fél saját sikereként értékeli.
2014. máj. 1.
Nem csökken a feszültség Kelet-Ukrajnában
Átterjedhet-e Ukrajna középső és déli területeire az orosz befolyás?
Nehéz megítélni és átlátni, pontosan mi is történik jelenleg Ukrajnában (mind a tudósítások, mind a politikai nyilatkozatok, de még a szakértői vélemények is súlyos ellentmondásokkal terhesek). Ennél csak azt nehezebb megítélni, mi fog ezután történni: alább hagy-e a polgárháborús veszély avagy tovább eszkalálódik. Akadnak, akik már a harmadik világháborút vizionálják - az ukrán miniszterelnök legutóbb már azzal vádolta Putyint, hogy ennek kirobbantására készül.
Ez valószínűleg csak a szónoki retorika része volt, ám annyi bizonyosnak látszik, hogy a kijevi kormány nem képes ellenőrizni a donyecki régióban kialakult helyzetet. Ezt maga Olekszandr Turcsinov ügyvivő államfő ismerte el április 30-án a megyei adminisztrációk vezetőinek Kijevben megtartott értekezletén, amikor is mértéken felül veszélyesnek minősítette a kelet-ukrajnai Donyeck és Luhanszk megyékben uralkodó állapotokat; totális orosz katonai beavatkozás veszélyéről beszélt, miközben nem mulasztotta el hangsúlyozni, hogy az ukrán hadierőt "teljes harckészültségbe" helyezték.
Az Unian hírügynökség beszámolója szerint az ügyvivő államfő szó szerint ezeket mondotta:
Ma ebben a városban [Donyeckban] a hatalom nem ellenőrzi a helyzetet, ahogy Donyeck megye egy részében sem.
Vajon lehet-e erről arra következtetni, hogy ez a régió is elveszett Ukrajna számára? Ez nem zárható ki, hiszen például Luhanszkban az oroszbarát erők elfoglalták az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU), a főügyészség és a megyei állami hivatal épületét, tehát gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartják a várost. A megye más városaiban is hasonló a helyzet.
Az ukrán ideiglenes elnök szavai szerint Szlovjanszk városát teljes mértékben az Oroszországból érkezett "terror- és diverzáns csoportok" uralják. Hangsúlyozta, hogy az említett két megyében az ukrán fegyveres erők nem képesek ellenőrizni a helyzetet. Tétlenséggel, ügyefogyottsággal és helyenként árulással vádolta meg a helyi rendvédelmi erőket. Hangoztatta, "ez a fő oka annak, hogy az ukrán hatóságok nem hatékonyak, és gyenge a tevékenységük eredménye. Ezt nehéz beismerni, de igaz" - tette hozzá. Bejelentette: utasította a megyei kormányzókat, akadályozzák meg, hogy az események átterjednek Ukrajna középső és déli területeire.
Legitim-e az új kijevi hatalom?
Ha nem is illegitim, legitimitása megkérdőjelezhető. Ezt maguk a vezetők is elismerik azzal, hogy hatalmuk legalizálását az elnökválasztástól és az ezzel egyidejű népszavazástól várják. Az ügyvivő államfő április 30-án Kijevben fogadta az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésének egy küldöttségét. A találkozón azt hangoztatta, hogy a május 25-i soron kívüli ukrajnai elnökválasztás a végső szakasza lesz az új kijevi hatalom legalizálásának. Az ukrán kormány az elnökválasztással egyidejűleg népszavazást is akar tartani az ország területi egységéről. A vonatkozó törvénytervezetet a kormány még szerdán benyújtja a parlamentnek - közölte Jacenyuk.A referendumon az Ukrajnát leginkább aggasztó kérdések fognak szerepelni: az ország területi egysége, a föderalizáció, decentralizáció. Turcsinov ezzel kapcsolatban azt közölte, az új kijevi hatalom prioritása az, hogy az elnökválasztási kampányban nem engedi meg közigazgatási források felhasználását a választók befolyásolására, és nem avatkozik be a polgárok akaratnyilvánításába.
Eközben folytatódtak a tárgyalások az EBESZ-megfigyelőinek szabadon bocsátása ügyében, akiket a múlt héten raboltak el fegyveres oroszbarát szakadárok Szlovjanszkban. Egyiküket egészségi állapotára való tekintettel vasárnap elengedték, hatan azonban továbbra is fogságban vannak. A Donyeck megye északi részén lévő városban továbbra is nagy a feszültség. Ahogyan Harkivban és Luhanszkban is. Sőt, szerdára virradóra újabb városban, Krasznoarmejszkben is zavargások voltak.
Luhanszkban kedd délután Moszkva-barát tömeg tört be a regionális kormányzat épületébe, miután lejárt a határidő, ameddig a szeparatisták népszavazást követeltek, illetve az orosz nyelv használati jogát. A szakadárok ukrán zászlókat égettek, az épületre pedig kitűzték az orosz lobogót. Az ukrán rendőrség nem avatkozott közbe. Az ukrán belügyminiszter tanácsadója úgy reagált, hogy a térségi vezetők kezéből kicsúszott a rendőrség irányítása, ezért nem állították meg az oroszbarát aktivistákat, és az azonosító jelzés nélküli egyenruhát viselő fegyvereseket.
2014. ápr. 21.
Donyeck behívja az orosz csapatokat
A hírek szerint Moszkva beavatkozását kérte a kelet-ukrajnai Szlovjanszk önvédelmi csapatának vezetője, miután húsvét hétfőjén kora reggel halálos áldozatokkal járó lövöldözés volt a település közelében. Vjacseszlav Ponomarjov, a Donyeck megyei település „népi polgármestere” és népi milíciájának vezetője rendkívüli sajtótájékoztatón közölte, hogy Oroszország vezetéséhez fordult azzal a kéréssel, vonultasson be békefenntartó erőt az ukrán Nemzeti Gárda és Jobb Szektor által fenyegetett kelet-ukrajnai régióba, a donyecki és luhanszki területekre (megyékbe). Hozzátette azt is, ha Putyin nem tud békefenntartó erőket küldeni, akkor legalább adjon nekik fegyvereket.
Az oroszbarát önkéntesek vezetője szerint a várost az ukrán szélsőségesek (a Jobb Szektor) ostromolja Szlovjanszkot. Az éjszakai támadás idején egy helyi sofőr a két fiával őrködött az ellenőrzőpontnál. Nem volt náluk fegyver, épp Krisztus feltámadását ünnepelték. Éjjel kettő körül észrevettek egy terepjárókból álló konvojt, amely gyanúsnak tűnt számukra. Megállították az autókat, erre azokból tüzet nyitottak rájuk, hárman szenvedtek halálos sérülést. Ezt követően az önkéntesek, hogy elkerüljék a további támadásokat és provokációkat, éjféltől reggel hatig kijárási tilalmat rendeltek el Szlovjanszkban. Moszkva szerint a Jobb Szektor fegyveresei támadták meg az ellenőrzőpontot. Az orosz külügyminisztérium provokációnak tartja a kelet-ukrajnai városban történt lövöldözést. Állásfoglalásuk szerint Moszkvát felháborította a felbérelt fegyveresek provokációja, amely arról tanúskodik, hogy a kijevi hatalom nem akarja megfékezni és lefegyverezni a nacionalistákat és a szélsőségeseket.
Nem tudni, ténylegesen hiányzik-e az ukrán vezetés részéről ez a szándék, avagy inkább csak az eszközeik nincsenek meg ahhoz, hogy a zavaros helyzeten úrrá legyenek.
Krisztus feltámadt, Ukrajna harcol
Az oroszbarát önkéntesek vezetője szerint a várost az ukrán szélsőségesek (a Jobb Szektor) ostromolja Szlovjanszkot. Az éjszakai támadás idején egy helyi sofőr a két fiával őrködött az ellenőrzőpontnál. Nem volt náluk fegyver, épp Krisztus feltámadását ünnepelték. Éjjel kettő körül észrevettek egy terepjárókból álló konvojt, amely gyanúsnak tűnt számukra. Megállították az autókat, erre azokból tüzet nyitottak rájuk, hárman szenvedtek halálos sérülést. Ezt követően az önkéntesek, hogy elkerüljék a további támadásokat és provokációkat, éjféltől reggel hatig kijárási tilalmat rendeltek el Szlovjanszkban. Moszkva szerint a Jobb Szektor fegyveresei támadták meg az ellenőrzőpontot. Az orosz külügyminisztérium provokációnak tartja a kelet-ukrajnai városban történt lövöldözést. Állásfoglalásuk szerint Moszkvát felháborította a felbérelt fegyveresek provokációja, amely arról tanúskodik, hogy a kijevi hatalom nem akarja megfékezni és lefegyverezni a nacionalistákat és a szélsőségeseket.
Nem tudni, ténylegesen hiányzik-e az ukrán vezetés részéről ez a szándék, avagy inkább csak az eszközeik nincsenek meg ahhoz, hogy a zavaros helyzeten úrrá legyenek.
2014. ápr. 14.
Polgárháború a keleti országrészben?
Krasznij Limanban szintén ismeretlen fegyveresek vették tűz alá a helyi rendőrséget. Az ottani belügyi szervek szerint a támadók AK100-as gépkarabélyt használtak, ez a típus csak az orosz hadseregben van rendszeresítve Itt a rendőrök elbarikádozták magukat az ostromlott épületben.
Donyeckben, Luhanszkban és Harkovban is megszállták a helyi közigazgatás fontosabb épületeit. Harkovban azóta helyreállt a rend, ám Donyeckben és Luhanszkban – illetve mostanra Szlovjanszkban is – a szeparatisták diktálnak.
Az ITAR-TASZSZ szerint a rossz időjárás ellenére több ezer oroszpárti tüntető virraszt Luganszkban az ukrán belbiztonsági szolgálat (SZBU) elfoglalt épülete előtt, egyelőre nem volt atrocitás. Odesszában 2000 oroszpárti tüntető demonstrál ukrán belbiztonsági szolgálat épülete előtt. Donyeckben kiürítették az egyik helyi tévétársaság épületét, mert úgy tudják, hogy a tüntetők el akarják foglalni. A Kommerszant szerint a mariupoli összecsapásokban hat ember sérült, őket az intenzíven ápolják.
Rendkívüli sajtótájékoztatót tartott vasárnap késő este Viktor Janukovics elmozdított ukrán elnök. A volt államfő szerint az új ukrán hatalom azután döntött arról, hogy beveti a sereget Ukrajna keleti régiójában, hogy egyeztettek a CIA vezetőjével. Ezért az új vezetőket büntetőjogi felelősség fogja terhelni. Szerinte Ukrajna a csőd és a polgárháború szélére sodródott, hála az amerikaiaknak.
A héten Vlagyimir Putyin orosz elnök a múlt héten levelet írt az orosz földgázt vásárló országok vezetőinek: ebben kifejtette hogy a kiegyenlítetlen ukrán gázszámla az európai szállítások biztonságát fenyegeti. Mivel ha Oroszország leállítja az ukrán gázszállításokat, Ukrajna a területén áthaladó vezetékből a nem neki szánt mennyiség lecsapolásával pótolhatja a hiányt. A levelet José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke válaszolta meg, aki hétfőre tanácskozót hívott össze az érintett országokkal.
2014. ápr. 3.
A magyar szervezetek Kárpátalján nem támogatják a szeparatizmust
Kárpátalja magyar szervezetei és egyházai nemrégiben terjedelmes nyilatkozatot tettek közzé az Ukrajnában kialakult válságra és egyes szélsőséges csoportok szeparatista törekeire reagálva. Ennek orszákos visszhangja lett.
A kárpátalji magyarok elítélik az Ukrajna területi egységének megbontására irányuló kísérleteket, és az ukrán államtól kollektív kulturális és nemzetiségi jogaik biztosítását kérik – írta 2014. március 3-án az Urjadovij Kurjer, az ukrán kormány hivatalos lapja. A cikk tartalmát az MTI tudósítása alapján ismertetjuk blogunkban.
Az újság ungvári tudósítója idézte azt a nyilatkozatot, amelyet közel 40 kárpátaljai magyar szervezet és a három történelmi egyház képviselői írtak alá a múlt pénteken Beregszászon, a kárpátaljai magyarság nemzetiségi és szabadságjogainak európai szintű biztosítását kérve az ukrán állam vezetőitől és Kárpátalja megye kormányzójától.
A cikk szerint Kárpátalja legnagyobb, mintegy 150 ezer főnyi magyar nemzeti kisebbsége kinyilvánította, hogy az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvű oktatási rendszer biztosítását igényli az ukrán állam részéről, de egyúttal azt is deklarálta, hogy szüksége van az államnyelv megfelelő szintű oktatására. A magyarok elvárják, hogy az ukrán állam az állami oktatási rendszer révén biztosítsa a feltételeket az ukrán nyelv elsajátításához – olvasható az írásban.
A kárpátaljai magyar szervezetek nyilatkozata - írja a lap - válasznak tekinthető arra múlt heti tüntetésre, amelyen a cikk szerint a Jobbik hívei Kárpátaljának "önrendelkezést" követeltek, és a terület Magyarországhoz való "visszatérését" szorgalmazták Budapesten, a Külügyminisztérium épülete előtt.
A kárpátaljai magyar szervezetek és egyházak nyilatkozatukkal kinyilvánították, hogy elítélik az Ukrajna területi integritásának megbontására irányuló kísérleteket, és az ukrán államtól kulturális és nemzetiségi jogaik biztosítását kérik – áll a cikkben, amely szerint a magyar külügy "határozottan elhatárolódott a Jobbik szeparatistáinak petíciójától", kiállt Ukrajna területi egységének megőrzése mellett, és nem ismerte el a Krím Ukrajnától való elszakadásáról döntő népszavazás legitimitását.
Az újság szerint a kárpátaljai magyarság lehetőségei irigylésre méltóak a többi ukrajnai nemzetiség számára, hiszen a kárpátaljai magyar anyanyelvű oktatási rendszer több mint ötven iskolát és több tucat óvodát számlál, a térségben rendszeresen megjelennek magyar nyelvű újságok és folyóiratok, vannak magyar nyelvű televíziós és rádióadások. Ennek tükrében meglepő a 40 magyar szervezet ukrán államhatalommal szemben megfogalmazott követelése a kettős állampolgárság elismerését illetően – fogalmaz az írás.
A lap idézi Valerij Luncsenkót, Kárpátalja kormányzóját, aki első hivatalos sajtókonferenciáján elmondta, hogy az ukrajnai megyében nem nyomják el a nemzetiségek, köztük a magyarok jogait. A cikk szerint a megye vezetője hangsúlyozta, hogy nagyon szoros az együttműködés Magyarországgal mind gazdasági, mind kulturális téren. Luncsenko kitért arra is, hogy a nemzetiségek kérdése közel áll hozzá, hiszen az édesanyja magyar, s azt szeretné, ha a soknemzetiségű Kárpátalja jó példával járna elöl az olyan ukrajnai régiók esetében, mint amilyen a Krím – írta az ukrán kormánylap.
A kárpátalji magyarok elítélik az Ukrajna területi egységének megbontására irányuló kísérleteket, és az ukrán államtól kollektív kulturális és nemzetiségi jogaik biztosítását kérik – írta 2014. március 3-án az Urjadovij Kurjer, az ukrán kormány hivatalos lapja. A cikk tartalmát az MTI tudósítása alapján ismertetjuk blogunkban.
Az újság ungvári tudósítója idézte azt a nyilatkozatot, amelyet közel 40 kárpátaljai magyar szervezet és a három történelmi egyház képviselői írtak alá a múlt pénteken Beregszászon, a kárpátaljai magyarság nemzetiségi és szabadságjogainak európai szintű biztosítását kérve az ukrán állam vezetőitől és Kárpátalja megye kormányzójától.
A cikk szerint Kárpátalja legnagyobb, mintegy 150 ezer főnyi magyar nemzeti kisebbsége kinyilvánította, hogy az óvodától az egyetemig terjedő anyanyelvű oktatási rendszer biztosítását igényli az ukrán állam részéről, de egyúttal azt is deklarálta, hogy szüksége van az államnyelv megfelelő szintű oktatására. A magyarok elvárják, hogy az ukrán állam az állami oktatási rendszer révén biztosítsa a feltételeket az ukrán nyelv elsajátításához – olvasható az írásban.
A kárpátaljai magyar szervezetek nyilatkozata - írja a lap - válasznak tekinthető arra múlt heti tüntetésre, amelyen a cikk szerint a Jobbik hívei Kárpátaljának "önrendelkezést" követeltek, és a terület Magyarországhoz való "visszatérését" szorgalmazták Budapesten, a Külügyminisztérium épülete előtt.
A kárpátaljai magyar szervezetek és egyházak nyilatkozatukkal kinyilvánították, hogy elítélik az Ukrajna területi integritásának megbontására irányuló kísérleteket, és az ukrán államtól kulturális és nemzetiségi jogaik biztosítását kérik – áll a cikkben, amely szerint a magyar külügy "határozottan elhatárolódott a Jobbik szeparatistáinak petíciójától", kiállt Ukrajna területi egységének megőrzése mellett, és nem ismerte el a Krím Ukrajnától való elszakadásáról döntő népszavazás legitimitását.
Az újság szerint a kárpátaljai magyarság lehetőségei irigylésre méltóak a többi ukrajnai nemzetiség számára, hiszen a kárpátaljai magyar anyanyelvű oktatási rendszer több mint ötven iskolát és több tucat óvodát számlál, a térségben rendszeresen megjelennek magyar nyelvű újságok és folyóiratok, vannak magyar nyelvű televíziós és rádióadások. Ennek tükrében meglepő a 40 magyar szervezet ukrán államhatalommal szemben megfogalmazott követelése a kettős állampolgárság elismerését illetően – fogalmaz az írás.
A lap idézi Valerij Luncsenkót, Kárpátalja kormányzóját, aki első hivatalos sajtókonferenciáján elmondta, hogy az ukrajnai megyében nem nyomják el a nemzetiségek, köztük a magyarok jogait. A cikk szerint a megye vezetője hangsúlyozta, hogy nagyon szoros az együttműködés Magyarországgal mind gazdasági, mind kulturális téren. Luncsenko kitért arra is, hogy a nemzetiségek kérdése közel áll hozzá, hiszen az édesanyja magyar, s azt szeretné, ha a soknemzetiségű Kárpátalja jó példával járna elöl az olyan ukrajnai régiók esetében, mint amilyen a Krím – írta az ukrán kormánylap.
2014. márc. 29.
Ukrajna 2014 - amiről a világ hallgat
Stephen Elekes
Ukrajna 2014
Az alaphelyzet (amiről a világ hallgat)
Oroszország évszázados vágya volt, hogy „meleg vizű tengerre jusson ki”. Ez a 18. században sikerült is, amikor Patyomkin herceg 1783. május 13-án Szevasztopolban megalapította az első orosz hadikikötőt, majd az évek folyamán szinte az egész Krím-félsziget az orosz fekete-tengeri flotta állandó állomáshelye lett. Sorra épültek a hajógyárak, a hadikikötők, ahonnan később a Földközi-tengerre is eljutott a szovjet-orosz hadiflotta. A Krím-ért, pontosabban a támaszpontokért, még háborút is vívott Oroszország a Fekete-tenger déli részét kezében tartó Ottomán Birodalom ellen. (Krimi háború 1853-56). Vallás-háborúnak indult, pontosabban a Török Birodalom területén élő keresztények (katolikusok és ortodoxok) védelmében. Franciaország és Nagy-Britannia azonban attól tartva, hogy Oroszország a térségben területi előnyökhöz juthat, a törökök pártjára álltak. A katolikus Habsburg-ház ebből kimaradt, és ezzel hálálta meg az 1849-es magyar szabadságharc elleni orosz segítséget.
Különben a krími háború mai napig hatással van a térségre, az azóta vívott csaták, „lakosságcserék”, nacionalista mozgalmak eredménye a jelenlegi Ukrajna, Moldova, Bulgária, Románia, Görögország, Törökország, Azerbajdzsán, Örményország, Grúzia, azaz a Fekete-tenger környéke és a Kaukázus vidéke. Beleértve a Krím-félszigetet is, melynek rövid legújabb kori története
1921-ben, mint autonóm SZSZK került a Szovjetunióhoz.
1942-ben náci megszállás. Ezért
1944-ben a kollaborálás gyanúja miatt Sztálin parancsára a teljes (muszlim!) tatár lakosságot (kb. 300.000 ember!) kitelepítették.
1945-ben Sztálin megvonta az autonóm SZSZK „rangot”, és az Oroszországi SZSZSZK egyik területének, járásának (oblaszty) nevezték ki, „fokozták le”.
1954-ben (Sztálin halála utáni évben!) Hruscsov, a Szovjet Kommunista Párt első titkára, a „krimi oblaszty”-ot, tehát területet, járást az Ukrán SZSZK-hoz kapcsolta, pontosabban „ajándékozta”. E nemes gesztus háttere: 1954-ben ünnepelte a Szovjetunió Oroszország és Ukrajna egyesülésének 300. évfordulóját. Hruscsovot még 1939-ben nevezte ki Sztálin Ukrajna kormányzójának, és egyúttal megbízta az 1934-ben elkezdett politikai tisztogatások folytatásával. Feltehetőleg emiatt, no meg (talán) az (1932-es) ukrajnai éhínség miatt érzett lelkiismeret furdalása vitte rá Hruscsovot erre az egyéni és önkényes területajándékozásra. A Krím-et, a cári idők orosz Riviéráját, már Lenin is a munkásosztály üdülőparadicsomának akarta megtenni. Különben az orosz származású Hruscsov ukrán bányászként kezdte pályafutását.
Hruscsov halála után elterjedt, hogy a Krím elajándékozását a párt első titkára illuminált állapotban követte el. Ennél sokkal hihetőbb dédunokája könyve, melyben azt írja, az „elajándékozás” 15 perc alatt történt, mert a jelenlévő Politikai Bizottsági tagok közül, senki sem mert ellenkezni. Anno 1954 – alig egy évvel Sztálin halála után!
Most, pedig, lássuk, hogyan is alakult Ukrajna helyzete a cári Oroszország megszűnésétől, és lett mára Európa legnagyobb országa: 603,628 km2 – kétszer akkora, mint Németország (357,021 km2). A hivatalos nyelvek száma 18, ergo egy soknemzetiségű ország, köztársaság. Területe mindig is megosztott volt. Sőt, az elnevezése (Ukrajna = határszéli, határ menti) is vitatott, éppúgy, mint a lakosság elnevezése, az ukrán is, mely csak a XX. sz. elején vált általánossá. A latin, vagy angol, német írásokban az évszázadok során a „rutén” terjedt el, ami „vörösorosz”-ra utal, azzal a logikával, hogy van orosz, fehérorosz és vörösorosz. Története során Ukrajna először csak, mint szovjet tagköztársaság lett egységes 1939. szeptember 17. után, amikor a nácikkal kötött paktum értelmében a Szovjetunió orvul megtámadta, és keleti irányból lerohanta Lengyelországot. Akkoriban született meg az, az álszent, hamis, hazug szovjet propagandaszöveg, miszerint a Vörös Hadsereg a nácik elől „védte meg” és foglalta el Nyugat-Ukrajnát. Ez a hazugság napjainkban is elevenen él, pedig Lengyelország szovjet megtámadása (1939. szept. 17) és lerohanása előtt ez a geopolitikai fogalom (Nyugat-Ukrajna) nem létezett! Még a II. világháború befejezése előtt Sztálin meggyőzte a nyugati szövetségeseket, hogy a jobb (kommunista) szavazati arány érdekében az ENSZ alapító tagjai közé vegyék fel Belorussziát és Ukrajnát. A nyugatiak hozzájárulása ezzel szentesítette az 1939 előtti Kelet-Lengyelország végleges bekebelezését, és 1945-ben „Nyugat-Ukrajna” néven. az Ukrán SZSZK-hoz csatolását. Ukrajna csak 1991-ben lett önálló, szuverén, független köztársaság. Ennek a függetlenségnek az ára, hogy Kyiv (Kijev) garantálta az Orosz (fekete-tengeri) Flotta jelenlétét a Krímben, amiért cserében - a FÁK (Független Államok Közössége) időkben kötött szerződés alapján - Moszkva 2042-ig bérleti díjat fizet. A Krimi-félszigeten található hadikikötők és katonai bázisok védelméért, valamint hadiflottája biztonságáért a moszkvai vezetés mindig és mindenkor mindent, és mindenáron meg fog tenni.
Nincs olyan orosz vezető, de talán ország sincs a világon, mely hadseregét, annak bázisait ne védené meg. Különösen, ha egy olyan stratégiailag létfontosságúról van szó, mint az egyetlen meleg vizű haditengerészeti támaszpont. Erről a nyugati média mintha megfeledkezne, és helyette előtérbe kezd kerülni a több évszázados russzofóbia, ami a napóleoni háborúk óta uralja Európát. A vesztes franciák terjesztették először a barbár és ázsiai népségről szóló hiedelmeket, amit aztán a többi európai nép is átvett, és ma is velünk él. Ezt a gyűlöletet tápláló, sztereotip előítéletet csak fokozta a XX. századi bolsevik imperialista birodalmi terjeszkedési politika, a szovjet-diktatúra és ideológiája. Ma Hitlerhez hasonlítják Sztálint, pedig kegyetlen rendszere nélkül a II. világháború végkimenetele jelentősen elhúzódott volna. Az iskolákban nem tanítják, hogy a cári Oroszország európai területének nagy részét (Versailles nélkül!) a bolsevikok miatt veszítette el. Finnország, Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország, Besszarábia (Moldova), stb. Ugyanis a breszt-litovszki különbéke (1918. március 3.) következtében ezek a területek még az I. világháború befejezése (1918. nov.) előtt német és osztrák-magyar kézre kerültek. Majd a versailles-i béketárgyalásokon már a vesztesektől „vették el”, és alakultak meg területükön az új nemzetállamok, köztársaságok. Lenin a (bolsevik) hatalom megszilárdítása érdekében (ideiglenesen) lemondott róluk. Majd Sztálin a Molotov-Ribbentrop paktummal szerezte vissza a cári Oroszország 1914-es határait. Az 1941-es náci orvtámadás visszaverésével, majd legyőzésével 1945-től a Szovjetunió jogot formált Közép-Európa keleti felére. A Sztálin utáni szovjetvezetés pedig politikai és katonai világhatalommá fejlesztette a diktatúrán és félelmen alapuló bolsevik birodalmat. A rendszer megreformálására tett kísérlet kudarcra volt ítélve, és a Szovjetunió 1991-ben megszűnt. Putyin nem hódítani akar, hanem az orosz nyelvű területeket megtartani. A stratégiailag létfontosságú területekről, támaszpontokról nem mondhat el. Kár, hogy ezt a Nyugat nem akarja megérteni. Megjegyzendő: a Szovjetunió felbomlása óta 16 (nem szláv!) egykori tagköztársaság fordított hátat Moszkvának, és került „nyugati befolyás” alá. Közülük többen az EU tagjai (is) lettek. Érdekességként: az orosz csak Oroszországban államnyelv. Belorussziában második államnyelv, Kazahsztánban hivatalos nyelv, Kirgizisztánban második hivatalos nyelv, Tádzsikisztánban pedig közvetítő nyelv.
Ha már krízis, akkor a mostani krími helyzet az 1962-es kubai válságra emlékeztet. Az amerikaiakat a nyugati féltekén megjelent szovjet rakétákon kívül, Guantánamo esetleges elvesztése izgatta. Végül megoldották. Kuba lehet kommunista, de a támaszpont amerikai marad! Talán még van, aki emlékszik rá, mikor Castro-ék elzárták a támaszpont közműellátását, köztünk a legfájóbbat, az ivóvizet. Vajon a demokrata és Béke-Nobeldíjas Obama, valamint tanácsadói erre miért nem akarnak emlékezni?
Moszkva szinte Ukrajna függetlenné válása óta aggódik a „nyugat-ukrajnai” nacionalisták miatt. Valóságos félelemkeltő hecckampány folyik mindkét oldalon. Putyinék a nacionalistáktól félnek, az ukránok meg a szovjet időkre emlékeztető oroszoktól. Igen, úgy tűnik a Putyin vezette Oroszország fél. Fél, hogy a (nyugat-ukrán) nacionalisták kerülnek hatalomra és felmondják az államszerződéseket, terrorizálják a lakosságot (különösen az orosz nemzetiségűeket), megtámadják és kárt okoznak az orosz katonai létesítményekben, mindenekelőtt az ukrán államtól bérelt orosz haditengerészeti támaszpontokban, hajógyárakban, vagy az odavezető utakban, közművezetékekben. Oroszország nagyon fél, és védekezik. Hogy a védekezés mennyire felel meg a nemzetközi jognak, arról lehet, sőt kell tárgyalni, és valamennyi félnek elfogadható megoldást keresni.
A Krím-félsziget évszázadok óta Oroszországhoz tartozott. Mint feljebb már jeleztem, Sztálin 1945-ben megvonta az autonóm köztársasági rangot, és az Orosz Föderáció egyik területének, járásának fokozta le. 1954-ben pedig Hruscsov egy tollvonással a területet egy másik tagköztársasághoz csatolta. Ukrajna 1991-es függetlenné válásának alapfeltétele volt, hogy a Krím ismét autonóm köztársaság legyen, mely (némi) biztonságot nyújtott a területén található orosz stratégiai támaszpontoknak, amiért Moszkva bérleti díjat fizet a központi ukrán kormánynak, Kijevnek. Ennek az autonóm köztársaságnak a lakói döntöttek úgy (népszavazással), hogy egy kommunista diktátor (Hruscsov) 60 évvel ezelőtti önkényes elhatározását felülírva vissza kívánnak térni a több évszázados orosz közigazgatáshoz.
Nyugat-Ukrajna és a nacionalisták
Nyugat-Ukrajna sohasem volt része a cári Oroszországnak. A geopolitikai elnevezést 1939-ben kreálta a Sztálin vezette Szovjetunió. Nyugat-Ukrajna a 13. században Magyarországhoz tartozott. Akkoriban Halics-nak hívták, és Katona József Bánk bán című művéből közismert. A színmű a királyi udvar intrikáit bemutatja be, miközben a király (II. András) hódító háborút vív a Kárpátokon túli területekért. Később a Habsburg korona része lett Galícia és Lodoméria néven. Ez már a 18.-19. század. A lakosság összetételét tekintve ez az országrész volt a Habsburg birodalom legvegyesebb területe: lengyelek, rutének (ukránok), oroszok, németek, örmények, zsidók, moldávok, magyarok, cigányok, stb. lakták. Nyugat-Galíciában a lengyelek, Kelet-Galíciában a rutének(ukránok) voltak többségben. A zsidók és örmények a kereskedelmet tartották kézben, így szinte mindenhol fellelhetők voltak, annak ellenére, hogy a lakosságnak csak 8 százalékát tették ki. A monarchiabeli népszámlálások azért pontatlanok, mert a megkérdezetteket nem a nemzetiségük, hanem a hétköznapi életben használt nyelvük szerint csoportosították. Vallási megosztásban a lengyelek római katolikusok voltak, a rutének pedig görög katolikusok, akiket két egyház is képviselt: az ukrán görögkeleti és a ruszin görögkeleti egyház.
A Kiegyezéssel egy időben, 1867-ben, Galícia autonómiát kapott, melyben a lengyelek domináltak, olyannyira, hogy a hivatalos nyelv a lengyel lett, a német csak a hadseregre (K.u.K.) és az államvasutakra korlátozódott. Galícia összlakossága 1914-ben több mint nyolcmillió volt. ebből 54.75 % lengyel és 42.20 % rutén (ukrán). A lengyelek Nyugat-Galíciában (fővárosa Kraków) voltak többségben, és ők adták a nemesség és a városi lakosság többségét. Kelet-Galíciában (fővárosa Lemberg/Lwów/Lvov/Lviv) a földbirtokosok lengyelek voltak, a parasztok pedig ruténok (ukránok). Az 1867-es galíciai Kiegyezés meghozta a vallási és nemzetiségi emancipációt. Az itt élő (askenázi) zsidók a némethez hasonló jiddis nyelvet használták, melyet héber betűkkel írtak. A hétköznapi társalgás nyelve a német és a lengyel volt. Mivel a lakosság többségét a lengyelek tették ki, így a kulcspozíciók betöltéséhez is a lengyel kellett. Ezért a zsidóság asszimilációja is a lengyelek irányába fordult. Hamarosan a lengyel nemesség is „rákapott” a kapitalizmusra, a szövetkezetek, és kereskedelmi láncok szervezésére, mely egyúttal háttérbe szorította az addig hagyományos zsidó szakmákat. A lengyelek segítségére sietett a római katolikus egyház is, mely szabad utat engedett az antiszemitizmusnak, pl. a vérvádnak.
A (XX.) századfordulóra Kelet-Galíciában elszaporodtak az agrársztrájkok, azaz a rutén (ukrán) parasztok elégedetlenségei. Az általános választójog bevezetésével megnőtt az ukránok száma a galíciai parlamentben, sőt elérték, hogy Lembergben ukrán egyetem legyen. Közben cári Oroszország egyre jobban elnyomta a területén élő ukránokat, akik Nyugat felé vették útjukat. Emiatt nőtt a galíciai lengyelek és ukránok közti feszültség, melynek az I. világháború vetett véget. A lengyelek javára.
Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullását követő rövid időre Galícia területén is megalakulnak a nemzetiségi köztársaságok. A volt cári területen az Ukrán Népköztársaság, azaz a bolsevista ukrán állam, Kelet-Galícia területén pedig a politikai függetlenséget hirdető Nyugat Ukrajnai Népköztársaság. Mivel Kelet-Galíciában csak a fővárosban, Lembergben, voltak többségben a lengyelek (60 %) ezért a lengyel lakosság védelmében fegyveres összecsapásokra került sor az Ukrajna függetlenségéért harcolók, és az egységes (Nagy-) Lengyelországot megteremteni kívánó Pilsudski marsall csapatai között. A helyzetet csak bonyolította Szovjet-Oroszország, mely a világforradalom jegyében akarta területeit növelni. Pontosabban az I. világháborúban elvesztett cári területeket visszaszerezni. Az ukránok két tűz közzé kerültek, hiszen független Ukrajnát sem a lengyel, sem a szovjet nem akart. Végül a rigai békével közel 150 év után ismét megalakult Lengyelország, amelynek dél-keleti területei megegyeztek az egykori Galícia területével. A békeévekben (1920-1939) ukrán részről erős nacionalista mozgalom indult a történelem során még sosem létezett független Ukrajna megteremtésére.
Különféle fegyveres csoportok, egységek alakultak. A legnagyobb ellenség a Szovjetunió volt, mely 1939 óta tartotta megszállva a volt lengyel területeket, ahol már a Monarchia idején is egy független Ukrajnáról álmodoztak. A lengyel lakosságot terrorizálták, és épp úgy gyilkolták, mint a zsidókat. A nácikat barátként fogadták, annak reményében, hogy segítségükkel elnyerhetik a rég várt állami szuverenitást és függetlenséget. Már a „barátság” kezdetén ki kellett ábrándulniuk. Legendás vezetőjük, Stepan Bandera, nyolc nappal a Szovjetunió elleni náci támadás után Lviv-ben kikiáltotta a független Ukrán államot. Mire a nácik koncentrációs táborba zárták. Ennek ellenére a kommunista történetírás nácinak tartja. Az egész ukrán nacionalista mozgalom rákfenéje, hogy mindenki ellen harcolnak, pontosabban kegyetlenül és brutálisan lépnek fel. Ez történt napjainkban is. És emiatt a „kiszámíthatatlanság” miatt keltenek félelmet. Sajnos, a szabadságszeretők mintha nem akarnák ezt észrevenni, és nem a kompromisszumra törekednek, hanem a körülmények alapos és őszinte ismerete nélkül előítéletekkel élnek. „Putyin rossz. A nacionalistákat is keblükre ölelő kijevi vezetés jó”.
Külön említést érdemel Kárpátalja, mely csak 1945 óta tartozik Ukrajnához, még pedig a Szovjetunió döntése alapján, amit ugyancsak a történészek és az „oknyomozó újságírók” figyelmébe ajánlok. Amíg az Osztrák-Magyar Monarchia idején (1867-1918) a Kárpátok külső lejtői melletti területek a Habsburg koronához tartoztak (Galícia), addig a hegyvonulat belső oldala a magyar koronához. Ez a terület Ruszinföld, vagy Ruszinszkó, ahol a lakosság többsége ruszin vagy rutén, és szép számmal keveredtek magyarok, zsidók, németek és kis számban románok. A Trianoni békeszerződés Csehszlovákiának ítélte Ruszinföldet, majd 1939-ben a magyar királyi hadsereg (náci-német tiltás ellenére) bevonult erre a területre. Az ukrán nacionalisták ezt is számon tartják. Moszkvában meg azt, hogy 1941-től jó volt az együttműködés a magyarok által megszállt és ellenőrzött területeken a helyi ukrán rendőrséggel, milíciákkal, fegyveres csoportokkal. Az ukrán nacionalisták sokat segítettek a partizánok elleni harcban, amiért cserében a magyarok szemet hunytak a zsidóirtások felett. Ez még kibeszéletlen téma hetvenvalahány év távlatából. Egyúttal (nemcsak) a magyar külügy figyelmébe: a Kárpátok vonulatában élő mintegy egymillió ruszin külön nemzetiségnek tekinti magát, és hevesen tiltakoznak, ha valaki ukránnak vagy orosznak nevezi őket.
Végkövetkeztetés
Oroszországnak be kell látnia, hogy nem szuperhatalom. Sohasem volt az. Csak (nukleáris) katonai ereje tette azzá a világ vezető gazdasági nagyhatalmával szemben. Ugyanakkor a világ legnagyobb területű országa, természeti kincsekben szinte kimeríthetetlen. Az ebből fakadó gazdasági ereje miatt egyszerűen nem lehet ignorálni, „leírni”, kihagyni a világ gazdasági életéből. A szankciók nevetségesek, ill. nagyon jól mutatják, hogy a nyugati világ mennyire nem tudja nélkülözni Oroszországot.
Az Egyesült Államok is mintha a hidegháború korát élné. Nagy szavak, fenyegetések. Más semmi. Ez már akkor megmutatkozott, mikor Obama elnök Szíria bombázásával fenyegetőzött. Aztán mikor Putyin emlékeztette, hogy az egyik szír kikötő – orosz személyzettel! – Oroszország egyetlen haditengerészeti támaszpontja a Földközi-tengeren, az amerikai elnök többé nem beszélt bombázásról. Sőt, a média is mintha azóta megfeledkezett volna a polgárháborúról, a civilek, öregek, gyerekek gyilkolásáról, a többszázezer menekültről és a jordániai menekült táborokról.
Érdekes, miközben a vezető politikusok, „békeharcosok”, és a „nyugati” média Putyint kiáltja ki agresszornak, a hangos és lelkes, no meg harcias amerikai és nyugat-európai baloldal ez idáig, valahogy nem lepte el New York, London, Párizs vagy Berlin utcáit, hogy tiltakozzon az orosz agresszió ellen.
Az EU sem az, aminek nevezi magát. Még mindig csak egy Gazdasági Közösség, amit az évszázados két ellenség: Franciaország és Németország bölcs vezetői alapítottak azzal a szándékkal, hogy ha a lakosság életszínvonala azonos, azaz a „gyomrok teli vannak”, akkor a jóllét miatt az irigység minden formája (nacionalizmus, antiszemitizmus, stb.) háttérbe szorul. Ennek a nemes ötletnek és célnak a természetes fejlődését és lassú terjeszkedését akadályozta meg a szovjet blokk felbomlása. Az EGK-nak (Európai Gazdasági Közösség) gyors politikai döntést kellett hoznia, nehogy keleti csórikámék elinduljanak Nyugat-felé és, mint a sáskát, mindent elpusztítsanak. Ekkor született meg a „kétlépcsős” Európa: a gazdagoknak az euró-övezet, a csóróknak pedig, mint illúzió és remény az EU. Az EU aztán rájött, hogy fantasztikus felvevőpiac és üzlet a bővítés. Ukrajna a maga közel 45 milliós lakójával remek (fel)vásárlóerő. Az, hogy elvakult nacionalisták, esetleg antiszemiták, vagy talán nem demokraták, kit érdekel? De hogyan is lennének demokraták, amikor történelmük során eddig még sohasem voltak függetlenek?
Sok nyitott kérdés. Sajnos még a felvetésekkel is tartozik a nyugati világ. Hát még a válaszokkal!
----
Közlés a szerző szíves engedélyével.
Eredeti megjelenés: http://pocakosgondok.blogspot.hu/2014/03/ukrajna-2014.html
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)